Contemplative: augusztus 2013

Blogajánló:

Tiverina-hoz valahogy mindig visszatalálok. Nem követem rendszeresen, viszont néha rámjön, hogy most úgy megnézném a blogját - és ilyenkor azután órákig olvasgatom a bejegyzéseit. Lenyűgöz ez a lány. Azt hiszem szívesen hasonlítanék rá, nem is egy dologban. :)
Egy-két figyelemre érdemes bejegyzés:

http://tiverina.blogger.hu/2013/03/24/a-magas-fenntartasu-lanyok-pestise
- A bejegyzés, amely elég nagy port kavart a neten. Az én véleményem, hogy nekem kifejezett célom, hogy "magas fenntartású" lány legyek. Azt akarom, hogy meg kelljen hódítani a szívemet, egy gentleman-t akarok, egy lovagot, a mesebeli herceget, aki hajlandó megküzdeni értem. Viszont cserébe a szívemet adom, és óriási szeretetet. Egy életre szóló ragaszkodást, és herceghez méltó bánásmódot :). Remélem fair ajánlat..

"Egy igazi férfi mellett igazi nő áll, és viszont.

Igazi nővé, csak igazi férfi mellett válunk."

http://tiverina.blogger.hu/2013/07/29/nyilt-level-az-olvasokhoz
- Ez még az előbbi témához kapcsolódik. Mert nem ciki régimódinak lenni.

http://tiverina.blogger.hu/2013/06/28/ha-lany-lesz-akkor-masnit-fonok-majd-a-hajaba
- Ez csak azért mert aranyos. :) És mert akár én is írhattam volna, annyira a szívemből szól. ♥

http://tiverina.blogger.hu/2013/06/07/otromba-szerelmi-vallomas
- ♥

Bepillantás a fejembe:

Annyi érzés kavarog bennem mostanában. Úgy érzem magamat, mintha én lennék Dorothy a forgószélben. Repülnek mellettem a gondolataim, az érzéseim, egy pillanatra felismerek egyet-egyet, majd eltűnnek a szemem elől. Elborítanak, alig tudok kievickélni alóluk, küzdök, hogy én maradjak felül. Hiába írtam, hiába tudom, hogy nem kellene elveszítenem a fókuszt, csak sikerült. Úgyhogy most küzdök. Két kézzel kapok az után, ami már megvolt, egy csodálatos pillanatra, majd sikerült ismét elveszítenem. Tudom, hogy birtokolható, és hogy milyen csodás is, amikor az ember a magáénak mondhatja, épp ezért küzdeni fogok, hogy visszakapjam. Csak az a baj, hogy elfáradtam. Kimerültem érzelmileg. Mindez pár nap alatt.. Érdekes, hogy 48/72 óra akár egy életnek is tűnhet. Hogy ennyi idő alatt minden a feje tetejére állhat. Még jó, hogy ennyi idő alatt minden csodálatosan helyre is jöhet. Sőt ennél sokkal kevesebb alatt. Néha elég egy mondat, vagy egy együtt eltöltött fél óra, egy igevers, egy pillanatnyi hangulat, egy szinte megfoghatatlan érzelemfoszlány, hogy mindent helyrebillentsen. Tegnap már ez majdnem megvolt. Tudom, hogy már a helyes úton vagyok, jó felé indultam el, már csak arra van szükség, hogy ne álljak meg, menjek tovább. Furcsa, hogy néha mennyire maga alá tud temetni az élet, hogy mennyire a kétségbeesésbe tud kergetni, mennyire elveszettnek tűnhet minden. Mindez eltarthat akár csak egy-két óráig, vagy néhány napig, esetleg egy hétig, de utána elrepül, mintha ott se lett volna. Visszagondolva csak nevetek magamon, hogy lehettem ilyen hülye. De amíg tart, úgy tűnik, mintha már ezer éve tartana. Még jó, hogy már megtanultam, hogy meg tudjam ítélni ilyenkor, hogy mi a helyzet, hogy reálisak-e a félelmeim, hogy bár a bensőm kétségbeesve sikolt, és menekülne akárhova, közben az agyam már nekiállt elemezni a helyzetet, és megalkotni a megfelelő stratégiát, hogyan is menekülhetnék ki. Végül mindig rájövök, hogy kihez kell fordulnom, imádkozok erőért, és nekiállok összekaparni magamat. Utána pedig, ha már sikerült felállnom, csak nevetek magamon. Még jó, hogy van aki fogja közben a kezemet, még ha el is felejtem ilyenkor. Mert egyre csak a talajt nézem, vagy épp a körülményeimre figyelek, de azután, amikor egy pillanatra felpillantok, rájövök, hogy jé, te végig itt voltál mellettem. De idióta is vagyok. Hogy nem vettem észre, hogy fogtad a kezem? Majd könnyes szemmel rád mosolygok, te bátorítólag visszamosolyogsz, majd elindulunk kézen fogva, "föl magasabbra és tovább előre" (aki nem értené, ez egy Narnia idézet volt :D). Szóval valahogy így éreztem magamat az elmúlt héten. Persze nem egyfolytában ez volt bennem, meg nem ez volt a fő dolog, ez csak így a háttérben, inkább akkor került előtérbe, amikor egyedül voltam, és nem foglaltam le magamat semmivel.

Valami ilyesmi.

Egyébként mik történtek velem mostanában..:

Van egy új tagja a családnak. Úgy hívják Fiona. Sajnos a szobámat nem tudja elhagyni, de remélem tetszeni fog neki itt nálam :)

saját kezűleg festve :P

Segítettem egy kislánynak.
Rendet raktam az íróasztalomon.
Hajtogattam vagy egy tucat darut, valamint méretre vágtam egy nagy adag színes papírt, hogy ha később is rám jönne a hajtogathatnék, legyen miből. Úgyis kezdődik a suli, szóval lesz mikor :D.

Elkísértem húgomat gólyanapra - megkérdezték én is 9.ny-es vagyok-e.. Mondtam, hogy nem, végzős.
Megnéztem a Szépség és a szörnyeteget, meg a Hamupipőkét, a Merida a bátrat, a Csingiling és a szárnyak titkát..
Hallgattam sok-sok Ben Howard-ot (meg Beatles-t).