Raindrops still fallin'...

Gumicsizmatime, ójjee!! :D

Még jó, hogy nem vagyok cukorból, hogy elolvadjak ;)

Hey, Szaszi! I am comiiiing! :D
♥

(utó)Húsvét

Ezt még Vasárnap írtam Vajtán az egyik tanítás alatt Húsvét apropójából, csak valahogy nem került ki eddig..

JÉZUS SZERET TÉGED!

Szenvedett érted. Meghalt érted.

Érted?

Csak hidd ezt el.

Higgy Benne!

Egy örök szeretet-kapcsolatot élhetsz vele...

Csak hinned kell.

*

Csuklódon a hegek

örök szerelmet ígérnek...

♥

Pörgök mint állat xD

Úgy bekávéztam, hogy na! (Igazán értelmes mondat. Vili?! - ezt a csaj mondta mindig egy regényben, aminek valami olyasmi volt a címe, hogy a macskát visszafelé simogatják..)

Ez a videó nagyon nagy. Meg kellene nézni az X-men részeket újra. Mindet. Úgyse emlékszem szinte semmire belőle, pedig tudom, hogy bírtam őket.

Adrenalin hiányban szenvedek. Ha meglenne még a vidámpark, most elmennék. De persze már nincs meg :/. Szeretnék egyszer bungee jumpingolni. Meg ejtőernyőzni o.o Igazából mind a kettőnél, csak attól félek, hogy amikor az ugrás alján visszaránt a gumi/kinyílik az ejtőernyő, az a rándulás okozna valamilyen sérülést. Vagyis, az ejtőernyőnél még talán nem is félek tőle. Csak a bungee jumpingnál. Anyu persze kiakadna, ha megtudná. Szóval, ha egyszer alkalmam lesz kipróbálni, neki csak utána szólok :D

Már csak fél hónap érettségiig. 6 tanítási nap. Tanulni kellene xD. Úgyhogy a hétvégén elmegyek ifitáborba inkább :D Alig várom, hogy végezzek... Uni, I'm coming! :D

Annyi mindent írnék a filmről, annak kapcsán. De nem fogok :D. Legfeljebb azt, hogy Jane Austen stílusa még mindig nagyon tetszik, és hogy tanulás helyett lehet Pride and Prejudice-t fogok végül olvasni xD.


Ps.: Úgy látom, mindenkinek tetszik, hogy eladó vagyok xD

Marry me?

Már csak kilenc tanítási nap van hátra, és elballagtunk! Woot woot!!

Ma süti főpróbát tartottunk. Értsd: kisebb mennyiségben kipróbáltuk, meg tudjuk-e sütni a sütit, amit ballagásra beterveztünk. Elég jó lett.. :D

nagyítva homályos a kép, de  elmegy ez ide falura.. :D

Yummiii! :D A hétvégén egyébként azt hiszem hízókúrán voltam. Ettem sok-sok csokit, fagyit, sütit, szinte folyamatosan zabáltam, amikor meg épp nem, akkor nyitogattam a hűtőt...

"Én tudatosan táplálkozok. Csak akkor eszek, ha tudok róla." (by me :D)

Egyébként akartam tornázni is, de nem sikerült túl sokat. Sebaj, max. majd gurulok... :D

Apu mondta, hogy a rádióban legutóbb amikor volt keverni, a párkapcsolatokról volt szó. Az egyik kérdés az volt (volt benn egyedülálló is, akit kérdeztek a témával kapcsolatban), hogy otthon van-e/mekkora a nyomás a társkereséssel(/megtalálással) kapcsolatban. Végiggondoltuk, hogy az esetemben mi lehetne a válasz. És hát... anyu gyerekruhát köt éppen. Apu néha teljesen váratlan pillanatokban támad le olyan kérdésekkel, mint "Mikor mutatod már be a vejem?", "Mikor lesz már unokám?", és ha egy srác nevét gyakran hallják, felkerül a "lehetséges vőlegények listájára" (tutira írtam már róla korábban..). Tegnap anyu meg mama kiszámolták, hogy mama hány éves volt, amikor az első unokája született, az alapján három évem van még. Mert anyu babázni akarna, de a saját gyerekkel sok a nyűg, ő már azt szeretné, hogy ha pelenkázni kellene, bőgne, akármi, akkor visszaadhassa az anyjának - nekem -, és neki csak a cuki pillanataiban kelljen babusgatnia. Szuper xD. Szóval srácok, ha valakinek kellenék, írjon, mert eladó vagyok!

Kedves, aranyos, magas IQ-val és EQ-val rendelkező csinos (vörös!) keresztény lány keresi szintén keresztény, odaszánt, intelligens, munkakedvelő, sok gyerek vállalására hajlandóságot mutató, szerető társát. Saját lakás, stabil állás előny.Csak olyanok jelentkezését várom, akik a munkakör betöltését egy életre vállalnák. Daaanke!

Eltörtem a varrógép tűjét x'D

:/

Élet van meg lázadás ójee!

Köd száll a táj felett:

vattapuha felhődara...

*

Mert van, hogy csak  úgy beugrik pár verssor, de nincs kedvem megírni az egész verset...


Levágtam anyu haját. Egészen rövidre. Szerintem majdnem 20 centit levágtam belőle. És jó lett! Nekem legalábbis nagyon tetszik. És azt mondta, hogy neki is. Csini anyukám van! :)

Nem tudom, hogy a sajátomat növesszem-e, vagy levágassam. Néha rettentően szeretnék rövidet. Néha pedig nincs kedvem foglalkozni vele. Mert a rövidebb mindig macerásabb. Legalábbis nekem.
Azt hiszem, úgyis az lesz, hogy jön a ballagás, nyár, érettségi, én pedig szokás szerint bepörgök mint állat, kicsit megkattanok, és tutira levágatom xD.


Nyertem páros mozijegyet a legújabb Amerika kapitány film premierjére. Állat volt :D Uhh. Én nagyon szeretem ám a Marvellt! ;)
Öcsémet vittem magammal, és amikor vége lett még volt egy óránk majdnem a busz érkezéséig, úgyhogy ahogy a metró majdnem ott volt a Kossuth Lajos tér megállónál, mondtam neki, hogy menjünk már fel, mert én annyira szeretem Pestet, meg az ikonikus épületeit, hidait... de még egyetlen egyszer nem láttam a parlamentet közelről xD. És hát, mindig hallom, hogy a Kossuth tér, a parlament előtt, akármi, mondom akkor csak itt kell lennie. Így hát felmentünk, és ott volt. Én nagyon boldog voltam, mert tényleg csudaszép, és a Dunának is nagyon örültem, meg az éppen akkor szemerkélni kezdő esőnek. Eleve még a film hatása alatt voltam, ahhoz jött még pluszba Pest hatása, ami éjszaka még intenzívebb (számomra), szóval nagyon fel voltam pörögve. Táncoltam az esőben, nem voltam hajlandó magyarul megszólalni (ha nagyon hülye vagyok, azt általában angolul teszem xD mostanában esetleg németül is...). És amikor láttam egy fickót aki éppen futott, teljes mértékben egyetértettem vele. Mert ha tehetném én is este tízkor futnék, és én is a Duna közelében. Kár, hogy nem Pesten lakok, és hogy ez lányként elég nagy hülyeség lenne... :(

Ma reggel kicsit elaludtam, és nem tudtam eldönteni, hogy siessek-e a buszhoz, vagy ráérek majd vonattal menni, mert úgysincs első órám. Végül anyu biztatására elkezdtem készülni a buszhoz - amit végül csak le késtem gyönyörűen. Ugyanis a "sofőrünk", aki szinte minden reggel visz minket, szépen rendesen késik két percet minden egyes reggel. Csakhogy ma nem ő volt. Már félúton láttam, hogy basszus, a busz a megállóban áll, úgyhogy elkezdtem sprintelni (azután megláttam Johnny-t, és rájöttem, hogy én igazából csak kocogok xD). Láttam ahogy Jonatán fölszállt, a busz elindult... Még volt időm biztonságosan átfutni előtte, és hát ilyenkor a szokásos buszos megáll és fölvesz. Ez meg három méterre köbö a megállótól rámnéz, valami pofát vág és elhajt. Dankee!
Hazamentem szépen (levegőt nem kaptam még 10 percig), és hát nem volt más választásom, mint a vonat. Ahhoz is busszal szoktam kimenni, főleg most, hogy állítólag kímélem a meghúzott bokámat. És hát a busz, az az, amivel reggel megyek suliba máskor, mert az onnan visszajön, és az megy ki pont az állomás felé. Így a szokásosnál két perccel előbb indultam, hogy annyit szokott  a másik késni, úgyhogy így leszek időben. Mire kiértem, már senki nem volt a megállóban, a busznak pedig híre hamva nem volt a láthatáron. Megnéztem a menetrendet... mire ide ér a "sofőrünk", addigra négy percre nő ezek szerint a késése, szóval jól kifogtam. Felhívtam Sárát, hogy el tud-e vinni suliba - nem jön. Közben elindultam azért gyalog a vonathoz, de tudtam, hogy úgyse érek ki időben, szóval nekiálltam stoppolni xD. Először nem is jött kábé egy autó se, utána szinte mind otthagyott, már kezdtem pánikolni, amikor egy végre megállt. Nézek be, nézek.. hát ezt a srácot én ismerem! Ugyanis az anyósülésen valamelyik tesóm volt osztálytársa ült, akivel egyik nyáron dolgoztam is együtt. Ők szerencsére kivittek az állomásra (nem tudom ki volt még a kocsiban, valami idős bácsi vezetett, meg egy másik kissrác volt még..). Végül még akkor is futnom kellett, amikor kiraktak, mert a vonat már benn állt xD (szegény bokám...). A kalauz jót derült. Végül azért csak beértem suliba, és ezentúl menetrend szerint kint leszek mindig a megállóban (nem sofőr szerint). Se.

Az elmúlt két napban totál lázadtam. Vagyis: nem tanultam, hanem olvastam! :D Kiolvastam három regényt, meg egybe belekezdtem. Annyira hiányzott már! Uhh. Nem is tudom, hogy bírtam ennyi ideig...


Tornázni akarok...

*

körülvesz, bennem van,
magába szív,
... már én is felhő vagyok, 
és a szél bodorít...

mikor lesz már nyár?

Sodródunk az élet árjában.

Retro van. Boldog kétezres évek. És persze a '90esek. Utálom őket. De mégis. Egyre jobbnak tűnnek valahogy. Elvégre mégis csak az az én gyerekkorom. 90's child. Mindenki nosztalgikus. És titokzatos. Már senkit sem tudok, hogy mi jár a fejében. Ismét lemaradok másokról. Nem is értem őket. Sem a bennünk kavargó érzéseket. Már egy hónap se, és vége. Utána örökké tél lesz, és sírunk 60 meg még 300 napot. De újra kitavaszodik, és rájövünk, hogy azért még minden jó lesz.
Egy csoda vagyunk. Érzem magunkban a reményteljes várakozást, és a félelmet a jövőtől, az ismeretlentől. Mindenkiben ott lapul, eltelít minket, hamarosan robbanni fogunk. Robbanni, ki a (vélt) szabadságba. Az életbe. Mert valahogy megint olyan, mintha csak most kezdődne. Mikor lehetünk végre teljesen önmagunk? Megtudjuk egyáltalán valaha, kik is vagyunk? Vagy ez a privilégium csak másoknak adatik meg? Megismerheti-e az ember önmagát? Elvégre magunkkal kapcsolatosan mi vagyunk a legkevésbé képesek az objektivitásra.

Ki akarok szabadulni. Múzeumokba járni. Színházba. Bár pénzem nincs rá. De vannak ingyenes kiállítások (havi egyszer min.), és van youtube. Ma balettot néztem :). Be akarom járni Pestet. Megismerni úgy igazán, ha már ennyire irracionális módon oda vagyok érte. Végre van Budapest-térkép az ajtómon.
Találkozni akarok a barátaimmal. Sokat. Eljárni velük mindenfelé. Annyira jó volt látni őket a hétvégén. Anna, Szaszi, Myrtill. Dorottya. Máté, Marci, Roland. És a "kislányok", Amina, Liza és Anna (bocsi, mindig így gondolok rátok :D ♥). Arany boldogság csorog a szívemből. És eget rengető hülyeségeket írok xD. De.. alaptörvényben foglalt jogomban áll.
Még jó, hogy csak április végéig járunk. Utána nyár lesz már. Végre. Csak töltsem tényleg hasznosan. What is waiting for me? God? Please make it amazing, okay? :) Ohh, how I love you!
Azt hiszem a mekiben akarok dolgozni o.o
McCafé...

What am I afraid of?
The exams? .. Nope.
Finding no husband and dying alone? .. Nope.
Than what?
Well, I'm sure it's nothing like these. Not such small things
I'm... I'm most afraid of having children. Bringing them up in a right way. Teaching them about the world I don't even know. How am I gonna be able to anwer their questions I don't know the answers to? I know so little. Way not enough. Am I gonna do it right? What if I fail? Oh God, help me! I don't wanna ruin lives. Souls.

Biztosan meg akarok én fejteni másokat? Talán a különlegességük nyitja épp a titokzatosságuk.
Hogy annyira nem e világiak számomra. Nem az én univerzumomból valók.
Talán épp ezért azok, akik. De ha mindettől megfosztom őket, vajon mi marad?