Totál elfelejtettem kiírni, úgyhogy bocsi mindenkitől, aki még nem tudta. Ugyanis a helyzet az, hogy azért nem írtam mostanában, mert új blogom van. Szóval mostantól ott tudjátok követni, hogy mi van velem.
A címe: rothajulanyblogja.blogspot.hu
You know... Új életszakasz, új blog. : )
Aufwiedersehen!
Én szeretem. Meg minden. De most már elég volt egy időre xD.
Szerencsére jó tételt húztam (legalábbis nekem az volt :D ). És sikerült tényleg szépen felelni belőle.
Egy dolgot rontottam el, de azt nagyon durván. Ugyanis közöltem, hogy a kiegyezés 1868-ban volt. 68! Hát mi ez már?! Fél éven át ezzel csesztettem Jonatánt, hogy hatvanhét, hogy a rákban lehet hatvannyolcat mondani rá, tanulja már meg. Erre végig hatvannyolcat mondtam, még amikor rákérdeztek is x'D. És a többiek lelkére kötöttem utána, hogy el ne árulják Jonatánnak, de most már mindegy, mivel elvileg olvassa a blogomat. De muszáj volt kiírni x''D.
***
Ma bevittem Annust Pestre fogorvoshoz. És annyira jó volt, hogy ahogy lementünk az aluljáróba, valaki hegedült. Szépen hegedült. És én nagyon szeretem a hegedűt! És annyira jól esett hirtelen a pici szívemnek, hogy fél év alatt előástam a pénztárcám, hogy odaadjam az apróm.
Utána lementünk a metróhoz. Közben szereztünk metropolt. Majd megállapítottuk, hogy hülyeség, hogy az emberek nem olvasnak, ugyanis kb. 20-an olvasták a Metropolt, 1-2 ember másik újságot, 6-7 könyvet. Egy metrókocsiban. (5-en telefonoztak közben, de legyünk egy kicsit naivak, lehet ők is olvastak rajta :D).
Corvin negyednél följöttünk a metrótól. És hegedültek xD. Mondtam, hogy engem nagyon szerethet ma valaki, mert mindenki nekem játszik :D.
Miután végeztünk elvittem Annát megmutatni, hogy hova fogok egyetemre járni. Megnéztük (kívülről) a sulit, (kívülről) a könyvtárat vele szemben, (kívülről) a közeli kávézót. Majd hazamentünk (és nem mentünk be a mekibe fagyizni, pedig én olyan csodálatosan elterveztem reggel, hogy elmegyünk a fogorvoshoz, betömik a húgom fogát, és fagyizunk egyet x'D).
Délután nekiálltam készülni az érettségi hátralévő részére. Kidolgoztam egy csomó német tételt. Egy néhányat már korábban megcsináltam, ma viszont annyit kidolgoztam még mellé, hogy a tételek fele meg van már. És még egy magyar tételbe is belenéztem. Szóval eléggé produktív voltam, pedig marhára nem éreztem magamat még késznek a készülésre.
Mennyivel könnyebb a magyar mint a töri! Még a németre készülés is sokkal könnyebb volt most, mint a törire xD.
2014. június 11., szerda
Listening to 30s music, learning history and wishing all the exams were just over...
(Yeah, history is tomorrow and I know only 15 of the 30 topics yet. Papparara..)
Ohh, egyébként 20 lettem ugye a héten. Kaptam egy naplót magamtól. Totál véletlen. Mármint. Én nem akartam naplót. Korábban sem jött be sose. De ezt megláttam, és muszáj volt megvenni. Love at first sight. És, végülis, mostanában igényem volt egy olyan helyre, ahova leírhatom azt, amit ide nem. Remélem, hogy ez most megmarad.
Majd lesznek néha képek.
Pénteken Hunor megmutatta, hogy hogyan találom meg a sarkcsillagot, úgyhogy végre nem fogok elveszni, ha véletlenül egy vitorlásra kerülnék az Atlanti óceánon GPS és iránytű nélkül. Mármint persze annak az északi féltekén lévő részén.
Egyébként mindez egy grillpartin történt, amire a német-tanárnő hívott meg minket, németeseket. Éééés, szerintem nagyon jó volt. Olyan különlegesen jó. Ugyanis nem történt semmi különleges. Ott voltunk. Ettünk. Beszélgettünk. Elvoltunk. Családias volt. Nyugis. Kellemes. Nem éreztem olyan "nagy durranásnak", de amikor hazaértem, annyira jó érzés maradt bennem. Jobb, mint ha tényleg nagy durranás lett volna. Szeretem az ilyen aprónak tűnő gyöngyszemeket.
És hogy mi volt egyébként még?
Eleinte csupa fiúk, legalább a tanárnő xx kromoszómás. Józsi, a galamb. (Nem is tudom hány órán át bírta) "Tényleg a menzára kell menni?"
Székfoglaló egész este.
"Az én dolgom annyi, hogy szép legyek. A zöldségdarabolás sajnálom, de rád marad." Jonatán nem hozott palacsintát. Csak chipszet. Márty csokiszínű. És hozott görög chipszet. (Finom volt, nagyon.) Pistike. Neeem, nem ehető. Mamának vettem. (Amúgy üdítőért mentünk). Cukkini. Paprika. Bééébikukli. Félig vega vagyok. Csak husi a desszert xD. "Ööööhm, apa? Szóval ugye azt mondtam, hogy kilencre otthon leszek (vagy már nyolcra)... Nem lehetne, hogy inkább majd Jonatán hazavisz? Azt mondta, legkésőbb éjfélkor indulunk..." Sztorik. Viccesek. Sokkolóak. Nosztalgikusak. "És németórán hogy puskáztatok?" Nokia (saját sort kap, csak mert már nem lesz többé). I love these guys.
Fura lesz az egyetem. Mármint. Annyira más. Új. Kíváncsi vagyok, mi lesz belőlünk. Egyenként is, de csapatként is. Muszáj lesz sokat utaznom vidékre (mintha most nem ott lennék..). Szép is lenne, ha mindenki, aki nekem fontos, Pestre jönne.
Mikor fogom nem csak tudni, hanem érezni is végre, hogy vége?
¡Hola! Yo soy Jordana, una mujer wer sollt Deutsch lernen. And history. Aber wer lernt nur Spanish instead of everything else she should...
Ohh, és egy icipicit kocka lett... o.o
Kezdek kicsit megijedni, mert naaaaagyon el vagyok maradva a tanulással o.o
***
1:10-nél kezdődik a lényeg. Példát vehetnénk róla sokan. De nagyon.
Szeretném, ha valami nagyon fontos tudatosulna bennetek. Ezt véssétek mélyen a fejetekbe, szívetekbe. Nem attól függ, hogy mennyire vagytok értékesek, hogy kapcsolatban vagytok-e, vagy sem!!
Nem attól, hogy feltűntök-e a fiúknak, vagy sem. És felejtsétek el azt a
fergeteges marhaságot, hogy ha nem mutatjátok meg, amitek van, nem
pakoljátok ki a melleteket, és hordtok minél átlátszóbb és rövidebb
ruhákat, akkor soha nem fogtok kelleni senkinek. Mert aki emiatt fog
akarni titeket, annak mindenért kelleni fogtok, csak azért nem, amiért
ti szeretnétek.
Magatokban vagytok értékesek. És egy csodálatos ajándék egyszer majd
valakinek. De ne ez legyen az életetek célja! Attól, hogy együtt
lesztek majd valakivel, nem oldódik majd meg minden problémátok. Ne ez
legyen a gondolataitok központjában, a cselekedeteitek mozgatórugója!
Amíg egyedül vagytok, törekedjetek arra, hogy minél jobb emberré
váljatok, és hogy értékes életet éljetek. És ne dobjátok oda magatokat
minden egyes jöttment alaknak, csak azért, hogy végre legyen valakitek!
Várjátok meg azt, aki tényleg megérdemel titeket. Akinek nem azért
kelletek, mert hú de jól néztek ki. Hanem azért, akik tényleg vagytok,
aki meglátja az igazi értéket bennetek.
Jegyezzétek meg! AJÁNDÉK VAGYTOK! ÉRTÉKESEK! Csodálatosak.
Tegnap reggel elmentünk családdal meglepetés (a többieknek legalábbis..) gyereknapi mozizásra a Pólusba (én szerveztem :D). A Mogyoró melót néztük meg. Neeem volt olyan rossz... Csak már a könyökömön jönnek ki a diktatúra kialakulását, jellemzőit bemutató mesék. Éppen eleget beszéltünk erről töriórákon, meg fakton. Egyébként nem rossz mese, de tutira nem lesz nagy kedvenc. És a Gangnam style-t kihagyhatták volna a végéről..
Utána megkajáltunk (tapasztalat: a Corvin pláza nem csak hogy jobban néz is ki, meg úgy általában jobban tetszik, de a gyrosos is többet ad). Szerencsére azért a szokásos anyu és én maradékomat megeszik a fiúk felosztással elég volt azért a kaja. A vödör vattacukor utána viszont nagyon szuper volt! Meg úgy általában jó volt a családdal elmenni.
A Pólustól buszoztam az Arénáig. Az út felét átaludtam a nagy meleg és a kávéhiány miatt. Miután megérkeztem, begyűjtöttem két világítós karkötőt, és mindenkivel összefutottam, megtaláltam az én drága osztályom 14%-át (I mean Betti, Orsi, Eszter, Julcsi, Anita). And thaaan, elkezdődött a koncert. Volt Helyes Beat, Amaro Del, Csiszér Laci, Prazsák Laci (remélem jól írtam). Megbeszéltük, hogy mindenki Laci (kettőnk apukája is). Amikor megkérdezték, hogy hogy vagyunk, és mindenki csak a szokásos koncertes üvöltést nyomatta, és másodszorra azt kiabáltam, hogy "napszúrásom vaaaaan!". xD Közben csatlakozott hozzánk Hermi is, akit utána el is veszítettem.. Volt Continental Singers (?), Pintér Béla, aki csak két számot énekelt, amit nagyon sajnáltam, főleg, hogy pont közben kimentem harisnyát felvenni, mert fáztam a ruhámban, és mire visszaértem, pont vége volt :( . Jah, meg megtaláltam ugye Annát is. Volt akkor még Martin Smith (nooot bad), Newsboys, az egyik főattrakció. Ők egy kicsit már túlságosan is elmentek abba az irányba, hogy nem mondtam volna meg, hogy keresztények, csak a dalszövegekből. A dalaik viszont tényleg jók voltak, szeretem őket, és a szövegük tényleg nagyon mély jelentést hordoz. Közben majd meghaltam, annyit ugráltunk. És, mivel már egyáltalán nem fáztam, levettem a harisnyámat (a tömeg közepén xD).
A legjobb viszont szerintem a Hillsong London volt. Velük tényleg egy csodálatosat dicsőítettünk, főleg, hogy a dalok szövegét is tudtam xD (ami nagy szó, mert pl a Newsboys énekelte a Jesus Freak-et, de még annak se tudtam a szövegét, pedig rééégi kedvencem xD). Szóval a Hillsong szuper volt, és a végére legalább le is nyugodtam így (épp eleget ugráltam meg kiabáltam és énekeltem ordítva addigra). Mivel közben a lányok elmentek haza, és a közben hozzánk csapódott Jonatán is visszament azokhoz, akikkel jött, én betolakodtam szépen az első sorokba, és ott dicsőítettem tovább (egyszer közben szembenéztem egy fényképezőgépbe, úgyhogy remélem, hogy jó lett a kép, eléggé közeli, és megtalálom majd valahol facebookon :D). Miután (jó sok csúszással) vége lett, Annával szép lassan elindultunk haza hozzájuk. Csak előbb még vettem egy jegyet Planetshakers&LZ7-re. Ami megint vicces sztori xD. Ugyanis valamikor közben még Julcsival kimentünk inni. És odajött két angolul beszélő csak, hogy tudnánk-e nekik pénzt váltani, mert vennének vizet, de a büfé nem fogad el eurót, csak forintot. De nekik csak 10 eurósuk volt. Amit ráadásul egy icipicit sokkal több mint a víz. Nálam szerencsére volt 5000 forint (ami viszont icipicit sokkal több mint 10 euró). Szóval végül felváltottuk a büfénél, ők kaptak 3000 forintot, én kettőezret, és tíz eurót, aminek büszke tulajdonosa lettem. Azonban amikor a legvégén mentünk ki, belebotlottunk pár srácba, akik a szeptemberi koncertre árultak páros belépőt most csak akciós 3000 forintért. Aminek én tökre megörültem, mert amikor korábban megláttam a plakátot, rögtön eldöntöttem, hogy erre muszáj menni, meg mondom pénz is van nálam. És rájöttem, hogy csak 2500am van, meg 10 euróm. Ránéztem Annára, aki már ismerte a sztorit, és mondtam, hogy "10 euró". Vagyis, nincs 3000 forintom. Erre a srác: "Igen, 3000 forint, vagy 10 euró". Úgyhogy boldogan, hogy mégis ki tudom fizetni, megvettem, és biztonsági őrökkel a sarkunkban elhagytuk az épületet.
"Haza"mentünk, ettünk, ragadásmentesítettük magunkat, beájultunk az ágyba, és ma csak délben keltünk, arra, hogy anyu hívta Annát, mivel engem nem értek el (mert levettem a hangot a telefonról, hogy én most alszok, addig ameddig csak tudok, és föl nem kelt senki xD).
Mára hangom alig, vagyishát eléggé rekedt, járni alig tudok az izomláztól (vagyis csak az első pár lépés a nehéz mindig), és annyit köhögtem ma már, hogy az bőven több, mint sok. Aber, who cares.. :D
Ohh, bővült a present lista. Szeretnék egy zöld müzlistálat is. Jó nagyot. És azért zöldet, mert az az új barna...
"Csak egy egyszerű, hétköznapi megfázás..."
Ahamm... Lehet orvosi szemmel annak számít, de számomra ha epét hányok, fél napig a tea sem marad meg bennem, és akkor is felfordul a gyomrom, ha megfordulok az ágyban... - nos, az ilyesmi nálam nem tartozik a hétköznapi megfázás kategóriába. De azért köszönöm, már egészen jól vagyok (azt leszámítva, hogy szerintem van egy kaktusz a torkomban o.o).
Egyébként vicces, ha az ember nyáron fázik meg. Tegnap elgondolkodtam rajta, hogy akkor most mezítláb legyek, picsanaciban és sállal a nyakam körül..? (Végül inkább csak maradt a hosszú nadrág, sál és zokni nélkül.)
***
Van egy gigamega pattanás az orromon (bocsi a naturalizmusért.. xD). Ezek a szörnyek tiniproblémák, ugye? Csak mert akkor üzenem nekik, hogy már csak 13, azaz tizenhárom napjuk van hátra. Ugyanis 12 nap múlva végleg hátrahagyom a tinédzser éveimet, és belekezdek azokba a csodálatos huszasokba. Sálá-lálá-lálá-lá... Ugye milyen nagyszerű? Arra gondoltam, hogy megint írok kívánságlistát (bár már nincs matekórám, amit erre szánjak - jah, elvileg 80% a matekom :D). Ami eddig megvan a listából:
vaníliás-szilvás tea - ma fogyott el éppen
állatkerti belépő - mert tavaly csak nem mentem el
csoki :D
mozi - húgommal az az ajándékunk egymásnak, hogy majd ha kijön, elmegyünk együtt megnézni az Így neveld a sárkányod 2-t :)
És igazából ennyi, amit tényleg szeretnék, a többi olyan, hogy magamnak kell vennem (ruha, szoknya; tablettok), ami pedig mindig fenn van a listán, és most végre lemaradt, az a gigamegatáska, mert azt vettem a múltkor egy csodálatosat a Hádában.
Ma is voltam egyébként turizni (szoknyát akartam, lett belőle két nadrág xD). De az a hely egyszerűen nagyszerű! A kosarak a legjobbak xD
Szóval volt egy érettségi (vagyis inkább még csak egy fél). De közben egyáltalán nem éreztem azt, hogy uhh, most érettségizünk o.o Föl sem fogtam igazán. Főleg, hogy nagyobb dolgozatok előtt például mindig az szokott bennem lenni, hogy pörög minden adat a fejemben mint egy félig-meddig rendezett káosz, úton-útfélen mindenkinek köpködöm föl az információt, ha kér belőle, ha nem, egészen amíg meg nem volt a számonkérés. Most marhára nem ez volt. Elmentem úgy, hogy (legalábbis én úgy éreztem) alig készültem. A töri például végig bennem volt, hogy át kellene nézni az egészet, és akkor éreztem volna magamat igazán késznek, ha oda-vissza kívülről fújom az egészet. De egyáltalán nem így volt. Sokkal jobban is tudhattam volna. (Még mindig úgy érzem, hogy át kellene az egészet tanulnom, pedig már csak a tételeket kell magolni...)
Egyébként úgy minden érettségim olyan lett szerintem, hogy az átlaghoz képest jó, magamhoz képest átlagos. Vagyis, tudhattam volna jobban is, csak akkor lehet kiakadtam volna egy kicsit. De ahogy számolgattam mind meglesz olyan 80%( +/- 10%)-os. Úgyhogy már csak a tételek tanulása van hátra! :D (30 töri, 40 magyar, 40 német... áhh, semmiség! xD)
A ballagáson egyébként a rokonok kitettek magukért, úgyhogy most van új tabletem (azon kockulok éjjel-nappal xD) - ez lesz tokkal és billentyűzettel az egyetemre a gépem; megyek fesztiválozni, és a nyáron elvileg megcsinálom a barista-képzést! o.o Plusz vettem egy adag új ruhát, és egy táskát (ami nagyon rámfért már, mert az előző pakolós táskám eléggé szakadt).
első kísérletezgetés az új kütyü belső kamerájával
Eszterrel magyar előtt (nem, az eredeti képen nem lila/kék a szám, csak most vettem észre, hogy nem stimmel, de már nem szerkesztem át - ami szintén kísérletezgetés az új progikkal)
Bettivel matek előtt
Orsival német után
Törin rajzoltam csudiszépet (lehet utólag csatolok majd fotót), mert hamarabb végeztem a rövid válaszos résszel, és inkább félretettem, mielőtt kihuzigáltam volna a jó válaszokat és valami hülyeséget írtam volna a helyükbe - így szerencsére csak kettőt írtam át x'D
Tanulni egyébként nem tudom mikor fogok, lehet nem ártana elkezdeni.. xD (most már mégsem haragszom annyira, hogy suliidőben nyúztak minket a tételtanulással.. :D )
***
Én nagyon szeretlek eső, meg minden, deeeeeee... LEGYEN MÁR IGAZÁN NYÁR!!
♥
2014. május 9., péntek
Ladies and Gentlemen!
I would like to kindly ask you to sit down a little bit and take some deep breaths! Clear up your mind..
Done?
Now please imagine a large field in front of you.
It's a sunny day: everything's bright, peaceful - beautiful.
There are wild flowers around you. Cornflowers, camomiles.
Red poppies. And butterflies. Not those colourful ones
- you know what I'm thinkin' about - but only some simple,
plain ones in the colour of white, light blue and yellow.
There are some trees too. With a creek below.
By the creek lies two young, not-yet-so-adult girl
in light dresses, with their feet in the fresh water.
The wind is gently blowing. Birds are chattering in the background.
Can you see it? Feel the spirit of it?
Good.
Now, you can read on...
***
'Mary?' 'Mmmm...?' 'How do you feel?' 'How do I feel? I dunno... I'm enjoying the sun.' 'No, not like that. I mean do you feel something now, that it has ended?' 'Nope, not really...' 'Me neither' *sigh* 'But...aint we supposed to feel something? I mean, people usually have different feelings when something comes to an end. Especially if that something was so good. Grief. Fear maybe. A little bit of nostalgia. Anything. But this. This emptiness is so weird. Almost creepy.' 'I don't think so. Everything has to have an end sometimes. It might be sooner, or it might be later. But it will come. Time passing by we learn to accept it. To live with it. Maybe even to like it. And, you know... Maybe it was just enough from such 'goodness'. It also has to go so that other kinda good could come... Is it understandable?' 'Yupp, I think I get it.' 'Good. So don't feel bad about not feeling anything, okay?' 'Okie-dokie.'
... 'What about some ice-cream?' 'Sounds great!' 'Okay, let's go! I'm payin' '
***
'Ummm, and, Lisa...' 'Yupp?' 'You know it's not really the end yet?' 'Yeah, I know. But it's almost. It is like that.' 'But it isn't. Maybe the feelings are gonna come afterby. After it really has ended.' 'You think so?' 'Absoulutely.' 'Great.'
... 'Mary?' 'Yes?' 'Thank you' 'Your welcome, my dear.'
Vége.? Elballagtunk. Még pár nap, és soha többé. Így, ilyen formában már nem.
A new life begins...
Bolondballagás. Ballagás. Szerenád. Búcsú. Egymástól. Több-mint-tanároktól. Levelek. Érzések. Elmorzsolt könnycseppek. Egy könyv, melynek utolsó oldalainál járunk. A végső sorok...
Köszönöm. Igazán. Az osztálynak. A tanáraimnak. Neked Istenem. Még mindig emlékszem, mennyit imádkoztam 2009 nyarán, hogy csak kérlek Istenem, kérlek add, hogy jó osztályom lehessen. Nem is tudom, kívánhattam volna-e ennél jobbat...
És a tanáraink... Nem mondom, hogy mind tökéletesek. De vannak közöttük csodálatosak. Akiknek nagyon örülök, hogy tanítottak. És még annál többet is tettek. Szerettek minket. Törődtek velünk... Nem is tudom, miért csodálkozok, azon, hányan jelöltek meg tanári szakot is . (Vagy tanítóit..)
Mi vár ránk..?
Jaaah, igen. Ma volt az első érettségi nap.
(Folyton elfelejtem, hogy mi most egyébként érettségizünk. Nem igazán fogtam még fel...)
Egész jó lett szerintem. A novellát elemeztem, 6 oldalban...
.jpg)
There are some trees too. With a creek below.
