Old-old me. And someone I miss..

Nekiálltam visszaolvasni a régi blogomat és... Atyavilág! Annyira más most minden. Annyira szerelmes voltam akkor. Teljesen máshogy terveztem/képzeltem a jövőmet mint most, meg minden. Némelyik résznél még sírtam is. Mert tényleg. Annyira hiányzik. Az érzés. A személy...
Tudom, hogy beszélnem kellene vele. Megbeszélni most már tényleg ezt az egészet. De egyszerűen félek. Mert úgysem tudnám úgy elmondani, ahogy kellene. És félek hogy bántanám. Bár... azt hiszem ezt már megtettem így is.

"Elegem van a lányokból..."

néha úgy utálom magamat..