Contemplative: Sopron

Sikerült gyönyörűen megfáznom, úgyhogy most épp itthon ülök és végre van időm megírni a Sopronos bejegyzésemet. Legalább ennyi haszna van.. (emlékszem a blogolást is úgy kezdtem újra, hogy meg voltam fázva, és épp nem volt jobb dolgom).
Akkor hát Sopronról..:

Múlt hét pénteken a pesti ifisek közül egy csapattal átmentünk Sopronba, hogy segítsünk az ottani gyülekezetnek szórólapozni a Golgota Gospel Kórus szombati koncertjére, szendvicseket készíteni a kórustagoknak, gyerekekre vigyázni a koncert alatt...
A csapat fele az ifivezetőnkkel ment kocsival, a másik fele vonatozot... velem! :D Én voltam ugyanis a felnőtt kísérő. Amit az elején sikeresen elszúrtam, ugyanis késtem 10 percet a találkozóról. Ráadásul a jegyekkel is volt egy szép kis gikszer, ugyanis az egyik srác megvette előbb a vonatra a jegyet, viszont mire a többieknek lett volna megvéve (gyönyörű angol passzívos szerkezet, ami tudom, hogy magyarban nincs, de én úgyse tudok már magyarul..). Szóval a többieknek már csak a következő vonatra adtak jegyet, mert a korábbira elfogyott. Így szegény Z.-nak a korábbi vonattal kellett elmennie. Még jó, hogy nem valamelyik fiatalabb srác járt így, hanem ő, aki tudta, hogy mikor, hol, melyik vágányon lévő vonatra kell átszállni, stb., szóval tökéletesen elboldogult egyedül is. Mi többiek mentünk utána a következő vonattal - 3 srác + én.. Ami enyhén szólva vicces volt, mert pl. ezalatt a majdnem három órás út alatt megtudtam, hogy ők sokkal többet tudnak a különböző ruhamárkákról, hajra való kenceficékről, ... Hiába vagyok csak kb. 4 évvel idősebb, totális generation gap.
Végül sikerült megérkeznünk, megismerkedtünk Jeremy-vel, a Soproni Golgota pásztorával, a családjával, ittunk forró teát, üdvözöltünk pár régebbi ismerőst.. Majd megérkeztek végre Bencéék is a kocsival, én pedig végre felfogtam, hogy én vagyok a csapatban (Bencén kívül persze) az egyetlen nagykorú. Sőt, a mi ifinkből alig jöttek (mindössze 3 srác talán..), inkább csak azok, akik (legalábbis Szeptember előtt még) kisifisek voltak.
Ezután, hogy bebizonyítsuk, keresztényként is lehet őrült az ember, kimentünk trambulinozni. Este 11 körül, a hidegben, eső után, úgy, hogy a trambulinban állt a víz (miért is fáztam meg vajon..?). Utána végül összeszedtük magunkat és továbbmentünk a szállásra (mármint négyen a lányok, a fiúk a gyüliben aludtak).

A szállásról láthattok kívülről képet itt (az egyik lány blogja, aki velünk volt).

Mikor megérkeztünk az első amit észrevettünk az volt, hogy nagyon hideg van. Szerencsére volt vízforraló, meg teafű, úgyhogy tudtunk csinálni teát. A probléma csak az volt, hogy nem kanál. Se citromlé. Volt viszont tejszín és villa! Így hát angolosan ittuk a teát és villával kevertük.

Másnap vissza a gyülibe (még jó hogy késtek amikor értünk jöttek így nem vették észre hogy mi is késtünk..). A gyüliben reggeli, devo, szendvicskészítés, szórólap-méretrevágás. Utána mentünk az utcákra kisebb csapatokban szórólapozni. Volt aki kedves volt, mondta, hogy szerinte jön, volt aki rögtön össze is gyűrte, mihelyt megkapta, el se olvasta. Voltak, akik pedig azt válaszolták, hogy 'Ich verstehe nicht..'. A sokadik ilyen után leesett, hogy ja, Sopronban vagyunk, Ausztriától nem messze, azért ilyen sok a német. Néhánynak sikerült azért úgyahogy elmagyarázni, hogy mi is ez, de általában az volt a válaszuk, hogy az este már nem lesznek itt. Végül azért sikerült az összes szórólapunkat elosztogatni, máséval együtt. Utána átmentünk oda, ahol a koncert was going to be (nem tudom hogy van ez magyarul xD). A nem messze lévő parkban osztottunk még szórólapot ami egy-két embernél megmaradt. Voltunk fagyizni, sétáltunk ide-oda. Próbáltam kordában tartani őket, mivel rám voltak bízva, csak az volt a baj, hogy azt mintha ők nem tudták volna. Végül szerencsére mindenki egyben maradt, senki nem fulladt bele a vagy 30 centi mély patakba, ...
Este a koncert alatt mi gyerekekre vigyáztunk - 2 gyerekre úgy nyolcan.. :D Az utolsó 3-4 dalra azért bementünk, nagyon jók voltak. Utána (hulla fáradtan) még kimentünk ismét kisebb csapatokban valami térre evangozni, de már energiánk se nagyon volt, se olyan emberek akikkel igazán beszélgetni tudtunk volna - bár egy-egy jó beszélgetése azért talán minden csapatnak volt. 3/4 11-re visszaértünk a gyülibe, vacsoráztunk amit találtunk, majd mi lányok úgy éjfélre visszaértünk a házba. A.-val kiültünk az udvarra még beszélgetni (neeeem, nem volt hideg xD), utána L.-val is beszéltünk. Remélem tudtam segíteni, és nem mondtam hülyeségeket. Végül olyan kettő felé el is aludtunk.
Másnap gyüli, bibliaóra, ebéd, utána szaladás a vonathoz és irány haza. Most már 4 fiú, mert Z. nem ment el másikkal, és szerencsére egy lány is rajtam kívül, aki szombaton érkezett a kórussal. Ismét majdnem három óra vonatút, törülközőszárítás (reggel tusoltam, és hogy megszáradjon a törülközőm, kiterítettem a vonaton az ülésre xD), hajtogattam még darut a vonatjegyekből.. Szóval jó volt.
Nagyon élveztem az egész utat, örülök hogy elmentem, még így is megérte, hogy megfáztam, és tanulni is alig tudtam. A város egyébként gyönyörű (örülök, hogy a hűség városa, kár lett volna érte). Ha ide jönnék egyetemre - ami mondjuk nem túl valószínű -, akkor csak ezért jönnék. Komolyan, annyira csodálatos. Legszívesebben nyakamba akasztottam volna valami profi gépet és nyakamba vettem volna a várost. Le sem tettem volna a gépet, az tuti.

Bár gépem nincsen, és nem volt sok időnk fotózgatni, azért telefonnal csináltam néhány képet :)