"Kívánok örömet, békét, szeretetet,
csodával teli szépséges ünnepeket.
Szívedet töltse be derű, s nyugalom,
legyen minden tökéletes, mesés e napon!"
10 mondat, amit ma tuti hallani fogsz (tizdolog.hu)
Vannak bizonyos mondatok, amiket ha nem hallanál évről évre karácsonykor, az olyan lenne, mintha nem állítottátok volna föl a karácsonyfát.
”A két sarokkal arrébb lévő kisbolt még nyitva van, ugorjál már el vaníliás cukorért meg élesztőért!”- majdnem, öcsém fél órával zárás előtt szaladt még vissza
”Nem emlékszel, merre tettük a fenyőtalpat?”- alig találtam meg az egyiket (három "lába" van a műfenyőmnek)
”Már megint elbaszódott az égősor??”- nem káromkodok ilyen csúnyán, de amúgy végig ahogy írtam a bejegyzést, a szemem sarkából láttam, hogy hol ég az egyik rész, hol nem
”Megrepedt a bejgli!!!”- nem sütünk bejglit (ahogy mézeskalácsot sem), de a trüffel nem akart elég szilárd lenni
”Húzd arrébb az ajándékot, mert rá fog csöppenni a viasz.”- na ilyen nem volt, mert közelében sem volt egymásnak a kettő. leszámítva a fahéj-illatú mécsest, amit tesóméktól kaptam :D
”Ha nem jó a mérete, vissza tudod cserélni.”- ez most nem volt, pedig szinte minden évben elhangzik (most nem vettünk papának ruhaneműt :D)
”Egy kis étvágyfokozó pálinka jöhet?”- egész pontosan "Ki kér pálinkát?"
”Na, szedjél még egy kicsit!”- nem kell minket biztatni, megeszünk mindent anélkül is :D
”Kapcsolj már át, mindjárt kezdődik az Igazából szerelem!”- azmegmi? o.O
”Soha többé nem eszem.”- se. csak "Kipukkadok." meg "Mozdulni sem bírok."
Azt
hiszem ez volt az elmúlt évek legkevésbé rohanósabb karácsonya. Nem is
emlékszem mikor volt utoljára, hogy nem az utolsó percekben csomagoltam
az ajándékokat. Ma ellenben már órákkal az ajándékozás előtt kész
voltam, a szobámban is rendet raktam (oké, a ruhák még csak az
ágyneműtartóig jutottak el, de az is haladás :D). A fám feldíszítve
(kék-zöld & egy csipet ezüst - majd talán lesz kép), és végre
először sikerült elérnem, hogy a lenti "családi" fa is viszonylag egy
színben pompázzon, ne aggassunk rá minden létező díszt, amit csak
fellelünk :) (piros-arany-barnás-narancsos.. - megy a szaloncukrokhoz
:D).
Az idei év talán az első abban is, hogy apunak sikerült könnyen ajándékot választanom. És abban is, hogy még soha nem kaptam meg annyi mindent a "listámról", mint amennyit most. Van most már így vagy 7-féle gyertyám, több mint 10-féle(!) teám. Lett új sapkám, cuki cicás zoknim. Pirosítóm, tusfürdőm (ilyenkor szoktam feltölteni a készletet(: ). Annyira örültem minden ajándéknak, uhh. A suliban egyébként Eszter húzott, aminek nagyon örültem. Annyi ajándékot adott, hogy olyan nincs is. Mármint, hozzászoktam már, hogy csak az én szokásom a lehető legtöbbmindent belepakolni a másik ajándékába, másoknak nem, erre Eszter most még engem is lekörözött. Akárhányszor próbálom felsorolni, hogy miket adott, mindig valamit kihagyok :D. Azért ízelítőnek: gyertya, csoki, trüffel (házi), eperlekvár (házi, a kedvencem), 2 kézkrém, tusfürdő...
Sárától kaptam egy békás plüsst - mivel igazi kisállatba apuék nem mentek bele. El is neveztem Kristopf-nak (kifejezetten így írva! :D). Egyébként meg is csókoltam, de nem lett belőle herceg. Papa szerint a fenekét kell igazából megcsókolni.. o.O (azt mondtam, hogy majd ha 30 leszek, és még mindig nem lenne senkim, akkor talán, addig szó se lehet róla. de azt meg nem hiszem, hogy addigra nem lenne senkim :) )
Dorcsitól kaptam abonett kenyeret xD
Az idei év talán az első abban is, hogy apunak sikerült könnyen ajándékot választanom. És abban is, hogy még soha nem kaptam meg annyi mindent a "listámról", mint amennyit most. Van most már így vagy 7-féle gyertyám, több mint 10-féle(!) teám. Lett új sapkám, cuki cicás zoknim. Pirosítóm, tusfürdőm (ilyenkor szoktam feltölteni a készletet(: ). Annyira örültem minden ajándéknak, uhh. A suliban egyébként Eszter húzott, aminek nagyon örültem. Annyi ajándékot adott, hogy olyan nincs is. Mármint, hozzászoktam már, hogy csak az én szokásom a lehető legtöbbmindent belepakolni a másik ajándékába, másoknak nem, erre Eszter most még engem is lekörözött. Akárhányszor próbálom felsorolni, hogy miket adott, mindig valamit kihagyok :D. Azért ízelítőnek: gyertya, csoki, trüffel (házi), eperlekvár (házi, a kedvencem), 2 kézkrém, tusfürdő...
Sárától kaptam egy békás plüsst - mivel igazi kisállatba apuék nem mentek bele. El is neveztem Kristopf-nak (kifejezetten így írva! :D). Egyébként meg is csókoltam, de nem lett belőle herceg. Papa szerint a fenekét kell igazából megcsókolni.. o.O (azt mondtam, hogy majd ha 30 leszek, és még mindig nem lenne senkim, akkor talán, addig szó se lehet róla. de azt meg nem hiszem, hogy addigra nem lenne senkim :) )
Dorcsitól kaptam abonett kenyeret xD
Öcsémtől paradicsomos halat(: (kérésre).
Apuéktól pedig azt, hogy most és az ezelőtti vasárnapot is úgy töltöttük el, hogy bementünk gyülibe, utána elmentünk együtt ebédelni, majd moziba. Először a Jégvarázst néztük meg (csak én vagyok tisztára Disney-hercegnő típus, vagy mindenki más is saját magát fedezi fel bennük.. ?), utána pedig a Hobbit 2-t 3D-ben. Ebéd közben egyébként még egy tűzriadó is volt, de nem igazán akartunk megmozdulni, mivel épp akkor kaptuk meg a kajánk. Szóval vártunk, míg végül kikapcsolt, és bemondták, hogy elnézést, téves volt. Még jó, hogy a kaja fontosabb volt, mint az életünk x'D.
Tegnap (vagyis már tegnap előtt) pedig végre eljutottam a Vörösmarty térre. Orsival mentünk, "plázázás" után. Ahol elhagytuk a Libriben a vizünket, és úgy mentünk vissza érte xD. És természetesen egy párszor megbámultak minket. Orsi pedig vett magának csodaszép kék kabátot. Utána elmentünk a Deákra, a mekiben vettünk kaját, meg Orsi kávét, és miután kitaláltam merre kell menni, elmentünk a térre. Megcsodáltunk mindent, hogy milyen szépek (és milyen drágák). Volt nemezelt sapka 19 900-ért, fülbevalók, amik közt amikor találtunk 850 forintosat, felkiáltottunk, hogy de olcsó. Előtte a New Yorkerben a 600 forintosat drágának ítéltük meg...
Vettem forralt bort, amiért igazából adomány kértek. Hát, apu jobban csinálja, meg ez fehér borból volt, amit nem annyira szeretek. De annyira nem volt rossz (csak a végére lett elegem belőle, úgyhogy az utolsó két-három kortyot bevallom őszintén kidobtam). De annak örültem, hogy legalább amit fizettem érte, az adománynak ment. Remélem tényleg jó célra használják fel. Utána csodáltunk még mindenfélét egy darabig - csodálatos tolltartót, ceruzatartót, pecsétet (vagy mit), szőke definitely nem magyar srácot :D. A végén még csináltunk közös képet - miután lefotóztuk a fát! - mert Orsi közösképes típus, én meg próbálnék az lenni, de vagy lusta vagyok épp hozzá, vagy elfelejtem xD. De legalább most csináltunk :). Azután lementünk a földalattihoz, ami metró, de földalatti; elénekeltük a népnek a Schneeflöckchen, Weißröckchen... kezdetű német karácsonyi dalt (amit a suliban is énekeltünk csoporttal a megnyitón). Utána Orsi felolvasta a metrókocsiban kifüggesztett angol szöveget olyan kiejtéssel, hogy anyáááám. Mondta, hogy kár, hogy beszélni nem tud így, csak olvasni. Majd folytatta a másik metrón majd a buszon a felolvasást a tabletemről (Dickens - Great expectations). Egy csomó szót nem értettünk, de azért fölfogtuk miről szól. Miután lemerült már nem is tudom mit csináltunk, csak azt, hogy egyszercsak mint állat elkezdtünk röhögni. Bár azt a metrón is csináltuk. Mert az ajtóka bal oldalon nyílik.. és miért nem úgy utazunk, hogy a kapaszkodón csimpaszkodunk, mint majmok, miért csak állni meg ülni lehet, ki mondta, hogy mást nem.. meg ilyenek :). Orsival vidám dolog utazni. Egy párszor éreztem úgy, hogy mindjárt belehalok a nevetésbe. Már ha ilyet lehet.
Miután megjöttünk Inárcsra öcsém kijött elénk, mert szüleimnek már késő volt (aminek azért örülök is, hogy féltenek), majd elkísértük Orsit köbö két métert, mert apuja pont meg is jött. Majd go home und Gute Nacht!
Ma ugye karácsonyoztunk, amit írtam, meg én főztem az ebédet, meg csináltunk "raffaellót" és trüffelt. Uhhh... szeretem ezt a hízlalós időszakot! :D (jah, és mint Orsi megállapította, mi nem káposztások, nem is halasok, hanem húsosok vagyunk)
Megint össze-vissza írtam, ami épp eszembe jutott, de legalább köbö tudjátok, mi a helyzet errefelé éppen...
Csodaszép tovább ünnepeket és sok-sok pihenést :)
Apuéktól pedig azt, hogy most és az ezelőtti vasárnapot is úgy töltöttük el, hogy bementünk gyülibe, utána elmentünk együtt ebédelni, majd moziba. Először a Jégvarázst néztük meg (csak én vagyok tisztára Disney-hercegnő típus, vagy mindenki más is saját magát fedezi fel bennük.. ?), utána pedig a Hobbit 2-t 3D-ben. Ebéd közben egyébként még egy tűzriadó is volt, de nem igazán akartunk megmozdulni, mivel épp akkor kaptuk meg a kajánk. Szóval vártunk, míg végül kikapcsolt, és bemondták, hogy elnézést, téves volt. Még jó, hogy a kaja fontosabb volt, mint az életünk x'D.
Tegnap (vagyis már tegnap előtt) pedig végre eljutottam a Vörösmarty térre. Orsival mentünk, "plázázás" után. Ahol elhagytuk a Libriben a vizünket, és úgy mentünk vissza érte xD. És természetesen egy párszor megbámultak minket. Orsi pedig vett magának csodaszép kék kabátot. Utána elmentünk a Deákra, a mekiben vettünk kaját, meg Orsi kávét, és miután kitaláltam merre kell menni, elmentünk a térre. Megcsodáltunk mindent, hogy milyen szépek (és milyen drágák). Volt nemezelt sapka 19 900-ért, fülbevalók, amik közt amikor találtunk 850 forintosat, felkiáltottunk, hogy de olcsó. Előtte a New Yorkerben a 600 forintosat drágának ítéltük meg...
Vettem forralt bort, amiért igazából adomány kértek. Hát, apu jobban csinálja, meg ez fehér borból volt, amit nem annyira szeretek. De annyira nem volt rossz (csak a végére lett elegem belőle, úgyhogy az utolsó két-három kortyot bevallom őszintén kidobtam). De annak örültem, hogy legalább amit fizettem érte, az adománynak ment. Remélem tényleg jó célra használják fel. Utána csodáltunk még mindenfélét egy darabig - csodálatos tolltartót, ceruzatartót, pecsétet (vagy mit), szőke definitely nem magyar srácot :D. A végén még csináltunk közös képet - miután lefotóztuk a fát! - mert Orsi közösképes típus, én meg próbálnék az lenni, de vagy lusta vagyok épp hozzá, vagy elfelejtem xD. De legalább most csináltunk :). Azután lementünk a földalattihoz, ami metró, de földalatti; elénekeltük a népnek a Schneeflöckchen, Weißröckchen... kezdetű német karácsonyi dalt (amit a suliban is énekeltünk csoporttal a megnyitón). Utána Orsi felolvasta a metrókocsiban kifüggesztett angol szöveget olyan kiejtéssel, hogy anyáááám. Mondta, hogy kár, hogy beszélni nem tud így, csak olvasni. Majd folytatta a másik metrón majd a buszon a felolvasást a tabletemről (Dickens - Great expectations). Egy csomó szót nem értettünk, de azért fölfogtuk miről szól. Miután lemerült már nem is tudom mit csináltunk, csak azt, hogy egyszercsak mint állat elkezdtünk röhögni. Bár azt a metrón is csináltuk. Mert az ajtóka bal oldalon nyílik.. és miért nem úgy utazunk, hogy a kapaszkodón csimpaszkodunk, mint majmok, miért csak állni meg ülni lehet, ki mondta, hogy mást nem.. meg ilyenek :). Orsival vidám dolog utazni. Egy párszor éreztem úgy, hogy mindjárt belehalok a nevetésbe. Már ha ilyet lehet.
Miután megjöttünk Inárcsra öcsém kijött elénk, mert szüleimnek már késő volt (aminek azért örülök is, hogy féltenek), majd elkísértük Orsit köbö két métert, mert apuja pont meg is jött. Majd go home und Gute Nacht!
Ma ugye karácsonyoztunk, amit írtam, meg én főztem az ebédet, meg csináltunk "raffaellót" és trüffelt. Uhhh... szeretem ezt a hízlalós időszakot! :D (jah, és mint Orsi megállapította, mi nem káposztások, nem is halasok, hanem húsosok vagyunk)
Megint össze-vissza írtam, ami épp eszembe jutott, de legalább köbö tudjátok, mi a helyzet errefelé éppen...
Csodaszép tovább ünnepeket és sok-sok pihenést :)
Love ya all!! :D
♥
♥
*
 |
| sajátos adventi gyertyáim |
 |
| Vörösmarty fák |
 |
| Vörösmarty mi :) |
 |
| szeretem ezt a lányt ♥ egyre jobban... |
Én megírtam ezt a bejegyzést hajnalban, erre megzakkant, és nem volt hajlandó közzétenni/elmenteni rendesen, semmi. Egy része el is veszett (még jó, hogy csak képek). Így viszont most még hozzáírok valamit..
Pár napja apuval hajnalig karácsonyi filmeket néztünk amik épp a tévében mentek, és feltűnt, hogy az összes arról szólt, hogy az emberek mennyire sóvárognak a szeretet iránt és épp ezért próbálják visszahozni az "igazi" karácsonyt, amelyik a szeretetről szól. Mert a karácsony ugye arról szól. Isten elküldte a fiát, mivel szeretett minket, hogy megváltson minket a bűneinkből. Belegondoltunk már, hogy ez mekkora szeretet? Te hagynád a fiadat, hogy meghaljon, olyanokért, akik javarészt utálják őt is, utálnak téged is? Azért, hogy ők ne szenvedjenek annak a következményétől, amit ők követtek el. Vagy nézzük Jézus részéről. Feladta azt, hogy ő isten. Emberré lett, így leélt több, mint harminc évet a földön, olyanok közt, akik utálták őt, végül meg is ölték, mindezt úgy, hogy ő ezt előre tudta mielőtt lejött. Ráadásul máig rajta vannak a sebek, amiket a kereszten a szögek okoztak, és sosem fogja visszakapni korábbi isteni formáját. Azt örökre feladta, értünk. Mert szeretett. Ő szeret minket, akármilyenek is vagyunk, akármit teszünk is. Nagyobb szeretettel, mint amilyet bárki más adni tudna. És mégis emberek milliói, akik sóvárognak a szeretetért eldobják azt ilyen-olyan okkal. Vegyétek már észre, és fogadjátok el! Nem kell semmit tenni érte, csak kinyújtani a kezedet, a szívedet. Azt mondani, hogy te ezt akarod. Ne az egyházra tekints, arra, amit az emberek mondanak, vagy csinálnak. Nem vagyunk tökéletesek mi keresztények sem, messze nem (még ha néha szeretjük is azt hinni). Csak arra tekints, amit Isten nyújt feléd, ez egy olyan dolog, aminek csak Isten és te közted kell történnie. Nincsenek mások. Csak ti. Hagyd, hogy szeressen. Mert erről szól a karácsony. Hogy Isten odanyújtotta felénk szeretetét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
I ♥ comments :)