'Uram, befér az ön autójába egy kígyó?' 'Igeeeeen, de mégis...?' 'Boahhhh...'

Utálok beteg lenni. Annyira örültem mostanában, hogy szinte minden megfázásból 3 nap alatt kikúráltam magamat, az első félévben 37 órát hiányoztam, azt is majdnem mindet utazás miatt. Amikor pár hónapja a fél osztály két heteket hiányzott valami vírus miatt, én akkor is végig jól voltam. Erre most valami hülye megfázás leterít két hétre. Köszi-köszi. Ráadásul a hétvégére már majdnem kigyógyultam belőle, suliba legalábbis mehettem volna már talán. Erre vasárnap konkrétan két korty víztől úgy begörcsölt a hasam, hogy percekig csak fetrengtem a széken kínomban. Az elmúlt két napban akármit ettem, morgott rá a gyomrom, éreztem, alig akar bennmaradni. Pedig utálom a gyomorrontásos-diétás kajákat, mert a főtt krumplit nem szeretem, rizst nem szeretem, kekszet nem ehetek. A pirítóst magában nem szeretem. Akkor mégis mi a rákot egyek, amit ehetek is, és meg is eszem? pfff... Nem hiszem már el.
Ohh, és a doki is alig. Amikor adta az igazolást, rákérdezett, hogy de ugye igazat mondok? Mondtam neki, hogy higgye el, én akartam ezt az egész szart a legkevésbé. Egyébként szerintem be kellene költöznöm a rendelőbe, mert mindig ott vagyok a legjobban xD. Csak hogy a doki még kevésbé akarjon hinni nekem. Murphy's law....

Azt hiszem vagy éhen fogok halni, mert a gyomrom semmit nem akar bevenni, vagy belefulladok a töménytelen mennyiségű teába...

Boldogításul néhány macska (csak mert a héten volt időm - tételkidolgozás mellett - minden szarra, és hát ezeket muszáj kirakni :D) :

*