2014. március 17., hétfő

Wanna be my best friend?

me: "Én annyira szeretem az esőt! Ki akarok menni, és meg akarok ázni, és..."
sis: "Akkor jövőhéten se jössz suliba?"

Ma törin kérdezte tanárúr, hogy mire is használjuk az olajat, amiből annyi van az araboknak...
Orsi: Rántotthusit sütünk benne.
Tanárúr: És akkor aki azt megeszi...
Orsi: ...az egy kicsit meghal.
Utána valahogy az jött le, hogy akkor az jó a köhögésre, mert aki megeszi, az többet ugyan nem köhög, mire én, aki még mindig köhécselek:
Akkor az kell nekem!
Szeretem a töriórákat.

 * 

Olyan furcsa, hogy most, hogy lassan elballagunk, mintha ellökném magamtól az embereket. Vagyis nem ellököm, csak nem figyelek rájuk annyira. Hagyom, hogy eltávolodjunk. Pedig nem akarom. Azt akarom, hogy igenis tartsam majd velük a kapcsolatot, hogy jóban legyünk ezután is, és hogy igenis találkozzak velük néha. Nem akarom elveszteni őket. És mégis, mivel tudom, hogy eddig milyen voltam, és hogy sokszor mi szokott ilyenkor lenni, automatikusan inkább most távolodok el tőlük, hogy ne később fájjon...
Ne hagyjátok, jó!

Annyira várom már az egyetemet. De tényleg. Nagyonnagyonnagyon! De mégis annyira hiányozni fogtok.

*

Szeretnék egy legjobb barátnőt. Sokszor azért nem fektetek annyi energiát egy barátságba, mert tudom, hogy a másiknak van egy legjobb barátnője, vagy minimum valaki, aki közelebb áll hozzá mint én. Ilyenkor bizony hajlamos vagyok féltékeny lenni.
Úgy érzem, hogy ha már én mindent odaadok, akkor annyit várok vissza is. Hogy én is legyek olyan fontos a másiknak, mint ő nekem. Mert valahogy mindig csak olyan barátaim vannak, hogy úgy tűnik, ők sokkal fontosabbak nekem, mint én nekik.

Leszel a legjobb barátnőm?
Vagy.
Nekem az is oké, ha férjhez megyek :D.

will you be my best friend?

*

future morning


*

néha

2 megjegyzés:

  1. Én szerintem ez olyan dolog, hogy ha fontos vagy valakinek, akkor ezen már nem kell erőlködni. Csak fogadd el, hogy mások is vannak. Én is nagyon sokáig akartam ezt a legjobb barátnősdit, és rájöttem, hogy tök felesleges. Amíg érzed, hogy szeretnek és foglalkoznak veled, addig nincs miért aggódni. Ha vannak kimaradások, az sem baj, mert mindent fel lehet eleveníteni. Nekem sincsen legjobb barátnőm, Lotti volt régen, de ez az időszak is lezárult. És te fontos vagy nekem, pont annyira mint Orsi, Betti, Julcsi meg a többiek. Szerintem nem lényeges ebbe mérni ezt, hogy legjobb vagy csak simán barát, mert ha te úgy érzed, hogy a másik fontos neked, ő is viszonozni fogja, talán olyan formában ami téged egészen meglep és nem az amit elképzeltél. Az egyetemista részhez meg annyit fűznék, hogy mind Pesten leszünk, nincs mitől félni. Rengeteg új barátja lesz mindenkinek.. remélhetőleg :D De ettől független szerintem mi olyan társaság vagyunk, hogy mindig is szeretettel látjuk majd egymást az elkövetkezendő években. Akár kismamaként meg öreg szatyorként is. Mindig elszomorít, hogy a 3 általános iskolából meg a másik gimiből szinte senkivel nem tartom a kapcsolatot, de hát.. miért tartanám? Még kis gyerekek voltunk mindenhol és ezek még nem voltak olyan fontosak.. de most, így gimnáziumban, akármennyire is akarnám, nem tudnálak titeket csak úgy elhagyni, mert itt mi már 'felnőttebb' fejjel élünk és tudjuk mennyire értékes számunkra a másik fél. Megbecsüljük ezt, és meg is fogjuk.. és hidd el igény lesz arra, hogy ezek a barátságok, ha nem is olyan gyakran, de fel legyenek elevenítve, mert felnőttünk ehhez. És nem utolsó sorban nagyon szeretjük is egymást. Én hiszem, hogy ezt a többiek is így gondolják, még akkor is ha ezt nem olvassák. :)) Jorcsi ♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ♥♥♥ :)
      (szeretem a hosszú válaszokat :D)
      remélem, hogy így lesz, hogy tényleg felnőttem már ehhez eléggé :)
      és köszönöm, nagyon jól esett, és segített!

      Törlés

I ♥ comments :)