Contemplative: június 2014

2014. június 17., kedd

Aludni kellenne már kislány...

Mert én egy cuki és aranyos nővér vagyok, aki elkíséri öccsét az érettségijére... ^-^

Update at 01:39: elkezdtem visszaolvasni az elmúlt majdnem egy teljes évének a bejegyzéseit xD

Azt hiszem moooost már tényleg aludnom kellene...

2014. június 13., péntek

Félidő

*a címnek semmi, de semmi köze a focihoz...

Végre túl vagyunk a törin.

Én szeretem. Meg minden. De most már elég volt egy időre xD.

Szerencsére jó tételt húztam (legalábbis nekem az volt :D ). És sikerült tényleg szépen felelni belőle.

Egy dolgot rontottam el, de azt nagyon durván. Ugyanis közöltem, hogy a kiegyezés 1868-ban volt. 68! Hát mi ez már?! Fél éven át ezzel csesztettem Jonatánt, hogy hatvanhét, hogy a rákban lehet hatvannyolcat mondani rá, tanulja már meg. Erre végig hatvannyolcat mondtam, még amikor rákérdeztek is x'D. És a többiek lelkére kötöttem utána, hogy el ne árulják Jonatánnak, de most már mindegy, mivel elvileg olvassa a blogomat. De muszáj volt kiírni x''D.

***

Ma bevittem Annust Pestre fogorvoshoz. És annyira jó volt, hogy ahogy lementünk az aluljáróba, valaki hegedült. Szépen hegedült. És én nagyon szeretem a hegedűt! És annyira jól esett hirtelen a pici szívemnek, hogy fél év alatt előástam a pénztárcám, hogy odaadjam az apróm.

Utána lementünk a metróhoz. Közben szereztünk metropolt. Majd megállapítottuk, hogy hülyeség, hogy az emberek nem olvasnak, ugyanis kb. 20-an olvasták a Metropolt, 1-2 ember másik újságot, 6-7 könyvet. Egy metrókocsiban. (5-en telefonoztak közben, de legyünk egy kicsit naivak, lehet ők is olvastak rajta :D).

Corvin negyednél följöttünk a metrótól. És hegedültek xD. Mondtam, hogy engem nagyon szerethet ma valaki, mert mindenki nekem játszik :D.

Miután végeztünk elvittem Annát megmutatni, hogy hova fogok egyetemre járni. Megnéztük (kívülről) a sulit, (kívülről) a könyvtárat vele szemben, (kívülről) a közeli kávézót. Majd hazamentünk (és nem mentünk be a mekibe fagyizni, pedig én olyan csodálatosan elterveztem reggel, hogy elmegyünk a fogorvoshoz, betömik a húgom fogát, és fagyizunk egyet x'D).

Délután nekiálltam készülni az érettségi hátralévő részére. Kidolgoztam egy csomó német tételt. Egy néhányat már korábban megcsináltam, ma viszont annyit kidolgoztam még mellé, hogy a tételek fele meg van már. És még egy magyar tételbe is belenéztem. Szóval eléggé produktív voltam, pedig marhára nem éreztem magamat még késznek a készülésre.

Mennyivel könnyebb a magyar mint a töri! Még a németre készülés is sokkal könnyebb volt most, mint a törire xD.

2014. június 11., szerda

Listening to 30s music, learning history and wishing all the exams were just over...

(Yeah, history is tomorrow and I know only 15 of the 30 topics yet. Papparara..)

2014. június 8., vasárnap

I am twenty and I accidentally bought a journal

Ohh, egyébként 20 lettem ugye a héten. Kaptam egy naplót magamtól. Totál véletlen. Mármint. Én nem akartam naplót. Korábban sem jött be sose. De ezt megláttam, és muszáj volt megvenni. Love at first sight. És, végülis, mostanában igényem volt egy olyan helyre, ahova leírhatom azt, amit ide nem. Remélem, hogy ez most megmarad.
Majd lesznek néha képek.

Jah, amúgy a hajamat is levágattam...

Most már tudom a csillagokat

Pénteken Hunor megmutatta, hogy hogyan találom meg a sarkcsillagot, úgyhogy végre nem fogok elveszni, ha véletlenül egy vitorlásra kerülnék az Atlanti óceánon GPS és iránytű nélkül. Mármint persze annak az északi féltekén lévő részén.
Egyébként mindez egy grillpartin történt, amire a német-tanárnő hívott meg minket, németeseket. Éééés, szerintem nagyon jó volt. Olyan különlegesen jó. Ugyanis nem történt semmi különleges. Ott voltunk. Ettünk. Beszélgettünk. Elvoltunk.
Családias volt. Nyugis. Kellemes. Nem éreztem olyan "nagy durranásnak", de amikor hazaértem, annyira jó érzés maradt bennem. Jobb, mint ha tényleg nagy durranás lett volna.
Szeretem az ilyen aprónak tűnő gyöngyszemeket.

És hogy mi volt egyébként még?

Eleinte csupa fiúk, legalább a tanárnő xx kromoszómás.
Józsi, a galamb. (Nem is tudom hány órán át bírta)
"Tényleg a menzára kell menni?"

Székfoglaló egész este.

"Az én dolgom annyi, hogy szép legyek. A zöldségdarabolás sajnálom, de rád marad."
Jonatán nem hozott palacsintát. Csak chipszet.
Márty csokiszínű. És hozott görög chipszet. (Finom volt, nagyon.)
Pistike. Neeem, nem ehető. Mamának vettem. (Amúgy üdítőért mentünk).
Cukkini. Paprika. Bééébikukli. Félig vega vagyok. Csak husi a desszert xD.
"Ööööhm, apa? Szóval ugye azt mondtam, hogy kilencre otthon leszek (vagy már nyolcra)...
Nem lehetne, hogy inkább majd Jonatán hazavisz? Azt mondta, legkésőbb éjfélkor indulunk..."
Sztorik. Viccesek. Sokkolóak. Nosztalgikusak.
"És németórán hogy puskáztatok?"
Nokia (saját sort kap, csak mert már nem lesz többé).
I love these guys.

Fura lesz az egyetem. Mármint. Annyira más. Új. Kíváncsi vagyok, mi lesz belőlünk. Egyenként is, de csapatként is. Muszáj lesz sokat utaznom vidékre (mintha most nem ott lennék..). Szép is lenne, ha mindenki, aki nekem fontos, Pestre jönne.