Ahogy elindultam haza ifiből, az aluljáróban összefutottam egy néger fickóval és hát rámosolyogtam, mert szeretek random rámosolyogni emberekre... Ő meg rámköszönt. Először így hirtelen azt hittem, hogy ismernem kéne látásból vagy valami, merthogy a gyülinkben van egypár néger is, és gondoltam biztos látott már korábban, vagy valami. Utána viszont, amikor elkezdett kérdezgetni, hogy hol lakom, itt tanulok-e Pesten (miután mondtam, hogy vidéki vagyok) stb., eljutottunk oda, hogy hát igazából épp gyüliből jövök. Erre elkezdett kérdezgetni, hogy hát milyen gyüli meg minden, és akkor meséltem neki a golgiról, hogy itt elmegy arra, át a zebrán, ott a kávézó, és ott van a gyüli is, hogy vasárnap délelőtt mikor vannak alkalmak, meg hogy amúgy a gyüli 'félig angol', és a pásztorunk is amerikai és hogy én a 10esre szoktam járni. Azt felelte, hogy reméli, hogy összefutunk, merthogy lehet, hogy benéz. :) Végül elkérte a számom, amit gyorsan megadtam, aztán rohantam, mert féltem, hogy lekésem a buszt.
Vicces volt így az egész jelenet az aluljáróba levezető lépcsőn... xD Jah, és persze az egész társalgás angolul folyt :) Ami ráadásul marhára jó önbizalomnövelő volt így a szóbeli előtt, mert egyrészt tök könnyen tudtam beszélni vele, úgy hogy közben kábé totál le voltam sokkolva, hogy amúgy most mi is van, másrészt meg megkérdezte, hogy amúgy én magyar vagyok? Szóval úgy látszik nem igazán magyaros a kiejtésem :DD
Kíváncsi vagyok, hogy eljön-e majd gyülibe, hogy keresztény-e amúgy, meg ilyenek :) És hogy Isten sajátos terve volt-e ez, vagy egy fura kis közjáték, csak egy egyszerű véletlen...
Bár nem nagyon hiszek a véletlenekben. :)
nekem azt tanított anyukám, hogy ne álljak szóba idegenekkel. de ha te mondod.. :D
VálaszTörlésfúúúú...hát. azóta egy kicsit megbántam, hogy megadtam a számomat xD
Törlés