* V á l t o z á s

D o r i ♥   s t y l e - o s   c í m . . ( : 

Azt mondják, ha egy nő életében nagyobb változás következik be, akkor megváltoztatja a frizuráját. Hát szerintem ez teljesen igaz. Legalábbis rám az :).
Elsőnek akkor változtattam meg így a frizurámat, amikor átkerültem felső tagozatba (ami nálunk azt jelentette, hogy a suli másik épületébe jártam onnantól, a nagyokhoz, a falu másik végére). Úgy gondoltam, én most már nagylány vagyok, és nem akarok többé frufrut. Ez volt az első - emlékeim szerint -, hogy én döntöttem el, hogy milyen hajam legyen.
A második frizuraváltásom három éve volt, amikor szakítottam a Tibivel. Akkor hirtelen egyik reggel frufruval jelentem meg a suliban, mivel előző nap kitaláltam, hogy én frufrut akarok. Úgyhogy vágtam magamnak frufrut :D. Utána évekig elvoltam vele, hol így vágtam le, hogy úgy, váltogattam a dúsabb, kevésbé dús frufrut, a telit és az oldalfrufrut. Szóval jól elvoltam vele. Csak úgy egy fél éve untam rá, és kezdtem el hagyni, hogy nőjön, ahogy akar..

Egy-két hónapja viszont tökre rámjött, hogy én rövid hajat akarok. Előtte is tetszett, de most egyszerűen folyton ez jár a fejemben, hogy le akarom vágatni, és hogy annyira idegesít a hosszú hajam. Eleinte még csak arra gondoltam, hogy majd csak jövőre, szalagavató után. Az elmúlt egy-két héten viszont annyira sürgető lett ez az érzés, hogy rájöttem, nem fogom addig kibírni. Én a nyáron már rövid hajat akarok és kész. Pár napja azonban elkezdtem gondolkodni, hogy vajon miért akarom ezt annyira. Elvégre most semmi különösebb dolog nem változott. Aztán rájöttem, hogy mégis. Nem is egyvalami. Hanem minden. Vagyis inkább mindenki...

Egyszerre rájöttem, hogy mindenki úgy megváltozott körülöttem. De nagyon durván. Mindez úgy, hogy észre se vettem, csak mire már megtörtént. És nem tudom, hogy ez tetszik-e. Mármint, bár mindig mondogatom, hogy én mennyire szeretem a változásokat, rájöttem, hogy ez inkább a környezetemre vonatkozik. Az élettelen környezetre. Vagy épp szokások változására. De hogy az emberek megváltozzanak.. Nem is tudom. Valahogy ezt mindig kihagytam a dologból, hogy igenám, az emberek is változnak. Valamiért az én fejemben úgy volt, hogy az emberek mindig ugyanolyanok maradnak. Most pedig, hogy rájöttem, hogy míg én bennem ez volt, körülöttem mindenki megváltozott. Az egész annyira képen vágott. Hogy ezeket az új embereket ismerem én vajon egyáltalán? És rájöttem, hogy újra meg kell ismernem a barátaimat. Mert nem figyeltem rájuk eléggé, és úgy érzem, ezáltal valami fontosat elszalasztottam. A pillanatot, pillanatokat, melyek megváltoztatták őket. 

Észre vettem, hogy már a velük való kapcsolatom sem ugyanaz. Vannak, akik közelebb kerültek a szívemhez, míg mások távolabb. És ez a sok változás közben én is megváltoztam. Rájöttem, hogy messze nem vagyok már az, mint aki voltam. Tudom, hogy írtam már, hogy ebben-abban megváltoztam, de azok valahogy csak olyan apróságok. Amit viszont most érzek magamban, azt hiszem, valami sokkal mélyebb, sokkal nagyobb valami. Azt nem tudom még, hogy most kivé változtam, változok, de kíváncsian várom, hogy milyen lesz a végeredmény, ki is leszek én :)

...

Szóval, azthiszem ezért az új haj. : ) És ha már változok, úgy döntöttem, igyekszem jó szokásokat behozni az életembe... Most leírnám, hogy miket, de ha nem sikerülne, akkor vissza kellene olvasnom, hogy mit nem tudtam megvalósítani. Úgyhogy nem írom le őket, csak ha már sikerült :))

 ☺

http://www.youtube.com/watch?v=PoQU_DtKUOM
Itt a tavasz!

Hug me.!

I'm afraid. I can't say this too many times but now I am. I'm just scared of meeting you. Standin' there face to face. No more hiding. I know, we have to speak. But I just don't know what's gonna be. How am I gonna feel? Once I thought I'm over you. That I don't love you that way anymore. Cuz I know I shouldn't. But than we met. And it spoiled everything I had built up in the former two months.
Now.. I think I am finially really, totally, fully over. But I'm not sure. I'm afraid when we're gonna meet it will spoil everything again. And I have to start it over again. This just cannot happen. Can't!
And it won't. I promised it myself. And I'll keep this promise!

 It's funny. Writin this all down helped me a lot. I knew, I just have to write it down now :))

I wrote all my fears out of myself.. (:

16., March, I am ready!

Andd, you know. I still like you anyway :)

K.

Kávét akarok!!
Már egy hete nem ihatok kávét emiatt a nyavalyás betegség miatt. Ami addig okés is volt, amíg alhattam 9ig, 10ig, 11ig. De ma már suliba mentem, és fél 6kor keltem! Vagyis: kávé kell!
Meeeegőrülök o_O
Vagy legalábbis elalszok. Pedig még csak 6 óra.. :/
Today's gonna be a really long day...

Supercool

Dieses Wochenende war toll! Ahhoz képest, hogy közben végig beteg voltam...
Szombat délelőtt beálltam segíteni anyunak főzni. Eredetileg. A végén rájöttem, hogy kábé az egész ebédet én főztem meg :DD. Mondjuk nem is bántam. Én szeretek főzni. Anyu nem. Akkor meg miért ne? :)) Délután mamáméknál voltunk látogatóban, mivel mama eddig kórházban volt, már három hetet. Szerencsére befeküdnie már nem kell, csak néhány vizsgálatra bemennie. Hála az égnek, semmi komoly baja nincs elvileg.
Közben egész nap esett a hó, aminek nagyon-nagyon örültem. Komolyan, én olyan vagyok ilyenkor, mint valami óvodás. Hazafelé is az állomáson csak megálltam az egyik lámpaoszlop alatt, ahol szépen csillogott a fényben a leeső hó, és csak néztem és néztem... Ha apu rám nem szól, hogy csipkedjem már magamat, szerintem egy örökkévalóságig el tudtam volna nézni. Ki is találtam, hogy a hó igazából porrá őrölt gyémánt, és épp az hullik ránk az égből.
Mire hazaértünk, én már teljesen megőrültem a hótól. Felkapcsoltam a lámpákat kint, és nekiálltam csak nézni. Be se mentem egy jó darabig. Az elején a húgom is odaállt mellém, és álltunk kinyújtott nyelvvel, próbálva bekapni a hópelyheket. Közben pedig igyekeztünk valami taktikát kitalálni arra, hogy mégis hogyan bámulhatnánk felfelé huzamosabb ideig pislogás nélkül, dehát egyszerűen muszáj volt pislogni, mert a hó mindenáron úgy gondolta, hogy nyugodtan beleeshet a szemünkbe is. Utána ő bement, a kisebbik öcsémmel viszont még hócsatáztunk egyet. Uhh, de rég is nem hócsatáztam! Utána csináltam hóangyalt, majd letakarítottuk a kocsibeállót, ő megdobált a hólapáttal hóval, rajzoltunk mindenfélét az utca havába, körbe-körbe forogva a kezemben a seprűvel vicces mintát, meg szmájlit, meg öcsém beleírta, hogy Jesus loves you... Aaaannyira jóó volt!!! Mire beértünk, rájöttem, hogy teljesen mindenem átázott a hótól, a hajam pedig úgy nézett ki, mintha hajat mostam volna xD.
Másnap a többiek elmentek reggel gyülibe, én meg otthon maradtam, mivel a hasammal nem mertem megkockáztatni a buszozást. Elvégre ahogy fűtenek, alaphelyzetben majdnem kidobom néha a taccsot, nem ha még ilyen nyavalyás vírusom is van (apu egyszer, amikor a megreparált hőmérőnket vitte haza, megmérte, hogy csak 35 fok van a buszon...). Mialatt ők elvoltak én takarítottam, Goriot apót olvastam, ellapátoltam a hó egy részét, levertem a fenyőről, meg a tujákról is, mivel annyi esett tegnap óta már, hogy szegények alig bírták. Főztem tésztát az ebédhez, raktam a tűzre, hogy ne hűljön ki a lakás... Szóval össze-vissza serénykedtem :). Késő délután húgommal kimentünk építeni egy hóembert. Amiből hómedve lett xD. Még lábost is kerítettünk a fejére. Az orra kőből lett, a szemei meg sprite-os üvegek kupakjaiból :)). Évek óta nem építettem hóembert (legalábbis normálisat, úgy, ahogy "kell"). Ráadásul ez az első hóember, amit felnőttként építettem :DD.

Képek..

még a hó előtt, amikor már majdnem tavasz volt..
(angolul snowdrops - hát nem édes?:)  )

hómedve :))

Angel.

'what good happened to me'-s befőttesüvegem végre elkészült! :))
(mindig ha valami jó történik velem, azt felírom egy cetlire,
és beleteszem az üvegbe. ha megtelt, kiveszem mindet, és elolvasom(:  )

hócsata után, egy kicsit még csapzottan 

Dalok..

enthralling

marvelous

blissful

compelling

már öt napja nem ittam kávét..

Being wise?

Feljöttem, hogy írjak egy nagyon-nagyon haragos bejegyzést. Amiben össze-vissza szapultam volna a sulit, meg mindent. De azthiszem ezt most inkább kihagyom. Úgyis mire végiggondoltam, sikerült kiadnom magamból a dühöt. Akkor meg már fölösleges leírni, minek olvassa más az én bosszankodásomat :).

Talán csak annyit, hogy elkaptam valami nyavalyás hányásos-hasmenéses vírust. És emiatt nem mentem suliba csütörtök-pénteken. Aminek következtében eléggé megjártam... :/ Na mindegy.

*

Egyébként valamit le akartam még írni, mindettől függetlenül. Ma kábé egész nap a húgom Bittersweetet  énekelt. Amit hallott eddig max kétszer. Se. Erre egész délután azt hallgathattam, hogy a húgom ezt énekli:

"baby please don't look away,

when the morning breaks us...

oh your touch so bittersweet..."

Csak egy kicsit volt fura ezt hallgatni a 14 éves húgom szájából. Legalább az egy kicsit megnyugtató, hogy nem igazán értette meg, amit énekelt...
Mindenesetre ennek 'örömére' azthiszem most beteszem, és kismilliószor éneklem üvöltve, hogy óóóó jór tács szó bittörszvít..! :DD Jó lesz arra is, hogy kiadjam a még megmaradt gőzt :)

I should choose one...:

GossipGirl/töri-tanulás/Goriot apó-olvasás

hmmm..azt hiszem inkább elmegyek aludni :DD

best idea ever! :D

Kakaóscsiga

''- Panama?

- Katonai szleng..
- Mi az a Panama? Ti voltatok Panamában?
- Nem, csak Nicaraguában.
- Akkor miért hívjátok Panamának?
- Mert azt hittük ott vagyunk... xD'' 

                                         - Szahara (film)

Mostanában olyan lusta vagyok. Nem tanulok. Nem blogolok. De nem is igazán alszok. Nem csinálok semmit. Még amikor tudom is, hogy tutira írok másnap, akkor se tanulok. Inkább beosztom, hogy melyik órán mit fogok megtanulni majd aznap a suliban és annyi. Mondjuk egész jól bevált :DD A biosz dogám ötös lett, és szerintem a nyelvtan tz is jó lesz :)
Azt azért sajnálom, hogy a blogot már megint hanyagoltam. Annyi mindenről akartam írni. Még egy/másfél hete el is kezdtem egy bejegyzést, de nem fejeztem be. Úgyhogy inkább bemásolom ide (:

Nem is gondoltam volna, hogy az előző bejegyzésem ilyen reakciókat fog kiváltani. Volt, akinek a "válaszára" még egy kicsit be is könnyeztem :').

Ide is beírok kettőt:

"látod, ilyenkor jó hogy van neked egy dorinarékád, mert ő szeret. mindig!"

"Liebe Jori!

Jetzt habe ich in deiner Blogseite gelesen, dass du traurig bist. Kann ich Dir vielleicht irgendwie helfen?

Wenn Du meine Hilfe brauchst, dann sag es mir bescheid. :-)

Bis morgen

Deine Deutschlehrerin"

*

Megpróbálom még a többit is leírni, hátha sikerül. (rájöttem, hogy annyit buszozok, azalatt tök jól tudnék blogolni, úgyhogy most ezt a bejegyzést is jórészt buszozások közben hozom össze(:   )

Múlthéten pénteken nem voltam suliban, mivel a hétvégére elmentünk anyuval (meg Dorcsival) a gyüli országos női konferenciájára. Annyira jó volt! Tele volt minden gyertyákkal, meg tulipánokkal!, sőt, a kávézónál a mosdóban egy kis kosárkában selyemsálon különböző krémek voltak kirakva. Minden étkezéshez kaptunk valami kis ajándékot is. 

Eleinte aggódtam egy kicsit, hogy hogy leszünk úgy, hogy anyu-Dori-én, de végül nagyon jól megvoltunk. Dori szerint anyu nagyon vicces meg jófej, és szerintem anyu is tökre megszerette őt. Így viccelődtünk is vele, hogy előtte még azt beszéltük, anyu meg Orsi milyen jóban vannak, erre közben kiderült, hogy benemtudomfogniaszám tulajdonságom révén anyu sokkal többet tud a Dorcsiról, mint az Orsiról :DD.
Nagyon jók voltak a tanítások is, volt szó Mártáról és Máriáról, hogyhát mindig Mária van példaként az emberek elé állítva, mégis egy helyen azt írja a biblia, hogy Isten szerette Mártát, annak nővérét (mégcsak nem is mondja a nevét!) és Lázárt. Volt szó az ima fontosságáról, és hogy mekkora nagy fegyverünk az nekünk nőknek, mert sokszor mi sokkal jobban át tudjuk érezni az emberek érzéseit, fájdalmait, mint a férfiak, és gondoskodóak is vagyunk, éppezért sokszor könnyebben, ''jobban'' tudunk másokért imádkozni. A hétvége fő témája amúgy ''A gyengeségben rejlő szépség volt''. Először így tökre furának éreztem, hogy most mi van? Dorcsi apuja is nevetett, amikor meghallotta mikor Dori mesélte neki. De utána, a tanítások alatt megértettem a lényegét. Ami nagyon fontos volt, hogy Isten azt szeretné, hogy gyengék legyünk, hogy ezáltal ő lehessen erős rajtunk keresztül. Van is egy ige, hogy Isten 'gyengeségében' is erősebb, mint az ember, amikor épp a legerősebb. Valami ilyesmi. És akkor már inkább Isten ereje 'legyen az enyém'. Sőt, még a 'gyengesége' is elég :DD

*

Szombaton beszélt Emily testvére arról, hogy milyen is neki(k) ez most, és milyen volt azalatt, míg küzdöttek a leukémia ellen. Hogy hogyan tudják feldolgozni Emily halálát. Nagyon elgondolkoztatott. Mert épp a múlt héten gondolkoztam azon, hogy milyen könnyű dolgom van keresztényként, hogy tudom, az egész életem Isten kezében van. Hogy rábízhatom, és nem kell nekem aggodalmaskodnom miatta. Nem izgat a továbbtanulás, vagy épp a párválasztás sem különösebben, hogy mi lesz, ha... Tudom, hogy a Legnagyobb kezében van, és ő úgyis a legjobbakat tartogatja nekem. Sokkal jobban meg tudja ezt nekem csinálni, mint ahogy én a magam eszétől tenném. Éshát hogy kábé mindent képes vagyok már letenni az ő kezébe és rábízni. Legalábbis majdnem. Ugyanis szombaton rájöttem, hogy nem biztos, hogy megbocsátanám Istennek, ha majd valamelyik gyermekem meghalna. És hogy igazából már most többször ezen paráztam, hogy mit csinálok majd ha... ? Képes leszek vajon elviselni? Végül Isten megadta a választ. Még azthiszem aznap este mondta talán Pam, hogy a gyermekeinket Istentől kapjuk kölcsönbe. És hogy ők a gyerekeiket szokás szerint elvitték a gyülibe bemutatni, és felajánlották Istennek őket. Azzal a tudattal, hogy ők Istenéi, és ők csak kölcsönbe kapták őket, ajándékként. Valahogy ezt hallva hirtelen olyan békesség költözött a szívembe ezzel kapcsolatban. És rájöttem, hogy épp akkor sikerült ezt is letennem Isten kezébe.

*

Annyira jó volt, hogy aznap este mivel anyu korán aludni ment, a Dorcsival volt egy csomó időnk beszélgetni. Végül fél kettőre kerültünk ágyba (éhesek lettünk - úgyhogy inkább aludni mentünk :DD). Tényleg annyi mindenről beszéltünk. Aaaannnyira jó volt! :) Nagyon szeretem a norvég leányzót :) ♥

*

Vasárnap, az utolsó nap indulás előtt még volt egy bibliaóra. Igazából az üzenet nem fogott akkor annyira meg, de előtte a dicsőítés nagyon. Utána két részletet a dalokból gyorsan le is írtam, hogy majd ide kirakhassam :) :

''Soha nem leszek többé, az aki voltam rég
Mert Ő rám talált és megfordult a világ
Szívem érte ég 
és bármit megtennék,
hogy házában maradjak.''

''Be the strenght of my life,
The strenght of my life
Be the strenght of my life, todaaaaaay.''

*

Végezetül pedig, a hétvége vicces mondatai, momentumai:

- Dori: Még mindig tizenhatnak érzem magam
- Mummy: Én is...
Az első étkezéshez kapott ajándékon volt egy csillag. Teli csillámporral. Ahogy vége volt a vacsinak, mindenki, de tényleg mindenki csillogott. Dori eleinte még nem, nem tudom hogy csinálta, de nem sokáig maradt 'csillogásmentes', mert anyuval segítettünk rajta :DD


- Anima (a tanács, amit az öccsétől kapott a tanításra készülés közben):
''Csak sminkeld ki magad, azt majd elnézegetik...''
- szintén Anima: ha férfi konfi lenne, a témája ez lenne: ''Csúnya vagyok,
de erős!''
- és még egyszer Anima:D : ''ha nem figyelnek oda, mindenkinek megszervezem az életét''

Pam: ''God spoke the whole universe into being. :)''

Sára reakciója, amikor meghallotta, hogy Isten gyereket ígért Ábrahámnak: 'Hahaha... Are you kiddin' me??' xD

Hazafelé a vonaton ettünk ilyen kukoricás puffasztott színes császári golyócskákat vagy mit. Dori kitalálta, hogy versenyezzünk, ki tud többet a szájába tömni egyszerre. 30-40ig jutottunk, de igazából kábé bármennyit lehetett volna, mert mire 20-25öt beletömtünk, az első néhány már 'elolvadt'. El tudom képzelni milyen kulturáltan nézhettünk ki xD.

*

És akkor, ez a hét:

Hétfő: Semmi különös. Vagyis csak annyi, hogy kaptam egy hármast töriből.

Kedd: Négyes lett a német tz-m. Töri fakton a tanárúr elmesélte a nagyszülei, nagyszülei szomszédjai, dédszülei háborús élményeit. A mokép pedig elmaradt! (a végén az igazgatónő csendesített le minket, hogy halkabban örüljünk már! xD). Szóval helyette bibliaköröztünk. Eredetileg úgy volt, hogy leszünk négyen. Én kicsit késve értem oda, úgyhogy nem kicsit meglepve láttam, hogy az a négy ember az Ádám, a Dani, a Zoli, a Jonatán, a Julcsi, a Betti, az Orsi és én. És utána még a Dorcsi is megjött :D. A második reakcióm az volt amikor meghallottam, hogy mit is veszünk éppe, hogy na ne! Most komolyan a teremtésről fog Orsi beszélni? Hát, nem kicsit bántam meg. Enyhén szólva kellemes meglepetésben volt részem. Szerintem még soha ilyen jó tanítást nem hallottam a teremtésről. (grat Orsi :D)

Szerda: Írtam bioszból. Amit tudtam, hogy írni fogok. Otthon mégsem tanultam rá. Persze attól még jó lett :DD. Elkértem a húgom felvételi eredményét, 83 pontot szerzett! :)) Emiatt késtem matekról így persze Nettiék befoglalták a helyem én meg ülhettem legelöl. Még jó, hogy Dorcsi mellém ült :) Kivételesen figyelni is megpróbáltam, de utána rájöttem, hogy az elmélet nélkül semmit nem értek az egészből. Az meg persze nincs meg, mert mindig csak akkor másolom le, ha már bejelentette a tanárúr a dolgozatot xD (vicces, hogy így vagyok dicséretes matekból... :DD). Oszin leszavaztuk végül a kétnapos kirándulást, inkább majd csak egy napra megyünk korcsolyázni, vagy valami. Ami vicces lesz, mert görkorizni se tudok.

Csütötök: Kikaptam a bioszt, ötös lett! (még jó, hogy nem tanultam xD). A töri faktos dogám szintén ötös (18/18 helyett végül csak 17/18 ponttal, mert szóltam a tanárúrnak, hogy rosszul javított xD). Etikán valami konfliktuskezeléses dolog volt, hogy ki hogy kezeli. Én direkt egyikhez sem jelentkeztem, meg semmi, mert haragszok a tanárnőre. Meg úgy az egész etikára, hogy most tényleg az anyagot vesszük, nem úgy mint két éve. :(  (kár, hogy a bár tüntetőleg passzív ellenállásba kezdtem, a tanárnő mindebből semmit nem vett észre..).
Du. átmentem Sárához behennázni a haját, mert anyuja nem ért rá. Hát annyit bénáztam. Ráadásul nem volt kesztyű, úgyhogy gyönyörüsségessen befogta a kezemet.. Jó kis színe lett xD. De legalább a Sára haja jó lett.

Péntek: Magyaron leírtuk mi lesz majd a tzben. Hát, azthiszem ha 120 %-át tudom az anyagnak, az talán elég is lesz. Második magyaron elkezdtük venni a realizmust. Ami valahogy feltűnt, hogy mintha már vettük volna. Úgyhogy megnéztem a füzetben, hogy mégis mit vettünk idén, és rájöttem, hogy a klasszikus modernséget, romantikát és a realizmust vettük, össze-vissza keverve, hol egy kicsit ebből, hol abból, aztán megint visszatértünk az elsőre, ... Nem igazán értettem a logikáját, úgyhogy megkérdeztem a tanárnőt. A válasz ez volt: ''Ez most nem ide tartozik.'' És folytatta az órát. Orsi szerint kérdezzem meg inkább fizikán. Lehet, hogy ott normálisabb választ kapnék xD. Arra legalább rájöttem, hogy miért egy gigantikus turmix a fejemben úgy az egész idei irodalom anyag (tavaly nem tudtam semmit, mert olyan volt a tanár... idén amit tudok, azt is rosszul, meg keverem, mert olyan a tanár.még jó, hogy ott a magyar fakt.majd a tanárnő helyrepakolja ezeket a nyavalyás stílusirányzatokat a fejemben mire itt az érettségi...). Utána ''fizika'' jött, ami nagyon jó volt xD. Majd tesi, ahol rájöttem, hogy óriási mázli, hogy ilyen béna vagyok. Mert így vagy bénázok, vagyis hozom a szokásos formám. Vagy kivételesen jó vagyok, és oda meg vissza vagyok az örömtől. Ha viszont valaki jó, akkor az vagy szokásosan jó, ami semmi különöset nem jelent neki. Vagy kivételesen elbénázza, ami még le is hangolja. Szóval bénának lenni a tuti! :DD
Du. beszélgettem a Sárával egy jót (elmondtam azt is, hogy szeretnék jobb barátnője lenni.. (: ). Sajnos annyira nem volt sok, mert rohantam a buszhoz, de ez a kevés is jól esett (:
Este ifiben voltam, ami szokás szerint jó volt. És a tanulság, hogy ha barlangban végezzünk a dolgunkat, nézzünk, a hátunk mögé xD. (I. Sám. 24.)

*

Azt hiszem ez lett az eddigi leghosszabb bejegyzésem xD.

 A cím azért kakaóscsiga, mert semmihez nincs köze, amit a bejegyzésbe írtam.

Eredetileg fánk lett volna, de rájöttem, hogy annak van köze xD