Hát ez a mai ifi megint nagyon ütött :).
Valahogy mielőtt elkezdődött, hirtelen annyira rossz kedvem lett. Így minden egyszerre rámzuhant, és rájöttem, hogy a héten végig bennem bujkált valami. Egyszerre csak magamba zuhantam, elvonultam a sarokba, és alig tudtam visszatartani a sírást. Ha Roland nem hív oda, hogy nem akarok esetleg közelebb ülni, az emberek közé, szerintem képes lettem volna egész dicsi alatt ott ücsörögni. Mondjuk a kedvem ettől még jobb nem igazán lett, mert az egész dicsőítést kábé végigbőgtem (és ez nem az a szeretem fajta sírás volt), de legalább kértem Isten segítségét, hogy valamit csináljon velem, mert nem tudom mi ez, de nem bírok vele egyedül. A dicsőítés végére egy kicsit sikerült megnyugodnom, de még mindig elég zaklatottan ültem le a tanításhoz. Tátogtam is az Annának, hogy majd mesélek, mert meg akartam vele beszélni, hogy mi lehet velem. Végül azonban nem is mondtam semmit, mert az alkalom végére Isten annyira kivett belőlem mindent, de tényleg. Olyan felszabadultnak éreztem magam hirtelen, valahogy olyasmiket is elvett, amiket kábé észre se vettem, hogy ott vannak egyáltalán. Fel is töltött erővel, és tisztára feldobódtam és megnyugodtam, mire elindultunk haza. Mondtam is Annának, hogy á, már nem kell semmit mondanom, Isten már megoldotta :D
Amúgy...alkalom után mondta a Roland, hogy ő azért ''gonosz'', hogy letörje a büszkeségünk, és így rámnézett... Erre leesett, hogy nekem tényleg igencsak jól jön, ha letörik egy kicsit, mert van belőle bőven elég.. Még sok is (amit úgy látszik ő is észrevett o.o).
Meg különben is. Múlt héten már hiányzott a gonoszkodása, amikor úgy elhúzott ifi után :)).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
I ♥ comments :)