Boldog szülinapot öcsi!
&Myrtill :)
&Myrtill :)
alig várom, hogy odaadjam az ajándékod♥
Ez az idei Március 15. több szempontból is rendhagyó volt..
A suliban idén először az általános iskolából jöttek át a negyedikesek, és ők tartották az előadást. Magából az előadásból nem sok maradt meg, csak ez a dal, az hogy barkaágakat raktak ki, majd szedtek össze, no meg hogy milyen hihetetlenül édesek voltak. És az, ahogy kiabálták, hogy "Rabok tovább nem leszünk!!" Igazából ez volt az oka, hogy nem igazán figyeltem oda.
Ahogy hallottam őket a Nemzeti dal-t és a 12 pontot szavalni, felmerült bennem, hogy a következő forradalom (vagy háború) vajon mikor lesz? Mert nem hiszem, hogy két nemzedék felnőhetne nélküle. Legalábbis itt Európában nem. És valószínűleg épp ezek az apró, édes kis gyerekek fognak a következő háború alatt a leginkább szenvedni. De mégis milyen háború lesz már az? A fiaink nagy része puhány kis divatmajom, a katonaságot hírből se ismerik (tisztelet persze a kivételnek..). Viszont a videojátékok jóvoltából ölni már megtanultak. Még ha csak virtuálisan is. De nem hiszem, hogy ezek után a valóságban egy embert megölni olyan megrendítő dolog lesz majd számukra. Nekik már nem kell majd évekig orvoshoz járniuk utána, hogy fel tudják dolgozni. És akkor ne is beszéljünk az atomfegyverekről. Komolyan a globális felmelegedésen problémázunk? Előbb nyírjuk ki egymást mint a Földet, ahogy most a dolog kinéz.
Szóval ilyen gyönyörűséges gondolatok kavarogtak a fejemben az ünnepély alatt.
Miután az előadásnak vége volt, a diákok nagy része hazavonult, mi viszont még egy páran például ott maradtunk bibliakörözni. Mondjuk igazából csak ilyen mini, villámalkalom volt, hamar vége lett. A Jonatán hozott egy sztorit, ami arról szólt, hogy volt egy római légió, amelyik épp egy nagyon hideg területen állomásozott. A katonák nagy része a laktanyában (vagy hol..) volt elszállásolva, viszont 40 embert, akik keresztények voltak, kiküldtek a tó jegére, hogy ott éjszakázzanak. Azt mondták nekik, hogy amikor csak akarnak, szabadon bemehetnek a többiekhez a melegre - viszont ezt az Istenük megtagadásának veszik, ezáltal azt jelentik ki, hogy ők nem keresztények többé. Az éjszaka folyamán végül az egyik katona nem bírta tovább a kinti hidegben és bement a laktanyába. A történet itt még folytatódott, de az a része, ami most engem érdekel, eddig tartott.
A kérdés, ami felmerült, az volt, hogy vajon ez a katona most elveszítette-e az üdvösségét, vagy sem.
Egyik részről én úgy vagyok vele, hogy Péter is háromszor megtagadta Jézust, ő mégis megbocsátott neki. Viszont az is meg van írva, hogy
"aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt."
(Máté 10:33)
Azt hiszem ez is egy olyan kérdés, amire mi nem tudjuk megadni a választ.
Én úgy gondolom, ez igazából attól függ, kinek mit adott meg Isten. Mert van, akinek ad elég erőt arra, hogy bármit kiálljon, és meg ne tagadja, de van akinek nem. És akinek nem adta meg, azon nem fogja számon kérni. De akárhogy is van, egy dolog biztos. Isten igazságos, igazságosabb, mint bárki a Földön. És én hiszem, hogy akárhogy is dönt, az helyes lesz, helyesebb, mint ahogy mi, emberek dönteni tudnánk.
Mindenesetre én úgy érzem, nekem adott ehhez elég erőt. Vagy megadná, ha bármilyen hasonló helyzetbe kerülnék. Legalábbis remélem, hogy én tényleg nem csak mondom, hogy a helyében kinn maradtam volna, hanem valóban így van :).

é l v e z t e m !
További képek majd még holnap (vagyis inkább ma később..), mert mindjárt elalszok :)
Bye-bye!
izomlázamvanahólapátolástól..xD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
I ♥ comments :)