Semmi.

A gépem haldoklik. A wifim is. Szóval ismét muszáj telefonról írnom..

Ez a mai nap szörnyű volt. Nem igazán történt olyasmi, ami tönkretenné. Csak úgy szörnyű volt magától.
Tudjátok, vannak olyan napok, amikor majd szétpattansz az energiától, elöntenek az érzések, tele vagy világmegváltó tervekkel, mindent és mindenkit annyira de annyira szeretsz... egyszerűen csak szerelmes vagy az életbe (ezt egyszer Orsi mondta és rögtön megtetszett, mert annyira jó kifejezés rá, talán még ezzel lehet a legjobban meghatározni).
Nah, és akkor, gondolom azt is tudjátok, hogy vannak napok, amikor messze nem így van. Semmi sem jó, mindenért morogsz, kerülöd az embereket, a társaságot, a társalgást. Félrevonulsz magadban egy sarokba és tökéletesen jól megvagy ott, a többiektől minél távolabb. Minden tompa, valahogy semmi sem tűnik eléggé valóságosnak, telnek a percek anélkül, hogy egyáltalán észrevennéd, de azért mégiscsak csigalassúsággal... Épp így éreztem magamat ma. Ráadásul az egész napnak köbö semmi értelme nem volt, mert szinte egyik órát se tartották meg rendesen. Örülök, hogy németnek legalább a felén dolgoztunk, mert az a 20 perc többet ért mint az összes többi együtt. Vagyis... törifakton egész jókat vettünk, csak annyira leamortizált addigra már ez a nap, meg minden, hogy egyszerűen képtelen voltam figyelni, és gyönyörűen elaludtam. Pedig keményen küzdöttem ellene!
Utána du. még végigültem egy szintén teljesen felesleges órát az orvosnál, mert nem jutottam be, szóval mehetek vissza csütörtökön...

Viszont hogy ne csak panaszkodjak, írok valami jót is (:
Ma leszedtünk, egy jó nagy tál epret. Tettünk rá cukorral felvert tojásfehérjét, és szépségesen megkajáltuk... Yummmi! :)

Eszter ajándéka majdnem kész. Igazából már ma be tudnám fejezni, csak akkor már megint nem aludnék eleget. Szóval szerintem elhalasztom, és majd megkapja pénteken. Betti meg hétfőn.. :)

Az előbb nézegettem weheartit-en a képeket. Néha így elgondolkozok azon, hogy minek is csinálom, csak rabolja az időmet... Ma viszont észrevettem (igazából nem is először), hogy valahogy annyira nyugtató hatással van rám. Szóval marad pszichodoki helyett ez :D. Weheartit a pszichoterapeutám! :D (bár hogy az mi, azt nem tudom...) Szerintem ezentúl ha ideges, lehangolt.. vagyok, csak leülök elé, és voilà!
Vagy inkább Bibliát olvasok.. :))

Még írnék annyi mindenről, de menni kell törizni, hogy tízre ágyban legyek. Ez újabban a saját magam által meghatározott takarodó. Ha tízre ágyban vagyok, tök jól megy minden. Ha viszont nem - mint múlt héten -, akkor hiába nyertem időt az alvási időm megcsapolásával, annyira ki vagyok ütve később, hogy csak méginkább szalad velem minden, és még kevesebb dologra van időm, mint ha aludtam volna... Furi, mi? :)

Nah, szió mindenkinek, puszi a homlokotokra, olvassátok János leveleit lefekvés előtt!
Bye! :) ♥