:)

Egy barátom verse. Teljesen magával ragadott, amikor először olvastam :)

Az áruló

Az élet melyet kezdesz

Csalódásból épül

Barátokat vesztesz

Sebed pedig kékül

Szomorúság követ

Egyedül haladsz

Mint báb nagykövet

Némán fejet hajtasz

Az is elhagy téged

Kire számíthattál

A magány elér, véged!

Nincs mire vágyódhatnál

Egymagad születtél

Egyedül mész a sírba

Te vagy ki megöltél

Többé nem látsz sírva

Csalóvá lettél

Ígéreted megszeged

Árulást tettél

Gyönyörödet megveszed

Mindent eldobsz

Megtagadod a barátot

Lelked elfogy

Ledobod mint a kabátot

Apró kis örömért

Átvered társadat

Kéjes gyönyörért

Ha kell, leváltod családodat

Önmagad vicce lettél

Árnyéka vagy régi énednek

A hibát keresed másokban

De tiédet észre se veszed

H.