Amiről eredetileg írni akartam, hogy idén egy kicsit máshogy ünnepeltem a Húsvétot. Nem úgy, mint ahogy elterveztem, hogy ezentúl ünnepelni fogok, hanem egy egészen rendhagyó módon...
Péntektől hétfőig ugyanis (öcsémmel együtt) lent voltunk Vajtán a gyülekezet kastélyában ifitáborban. Mindig van ilyenkor tavasszal egy, és hát most épp úgy alakult, hogy Húsvétra esett. A téma pedig - meglepő módon - a feltámadás. Nem hiszem, hogy lehet valaha is azt mondani, hogy 'nah, most már eleget beszéltünk a feltámadásról, ezt a témát ejthetjük!'. Nem, ez olyan, ami mindig is aktuális marad.
Ha voltatok már ilyesmi táborban, azthiszem, tudjátok milyen jó is tud lenni. Ha még nem voltatok, csak ajánlani tudom, egyszerűen csodálatos. Isten mindig nagyon mélyen megérint, és elég durván átformál. Az ilyen táborok mindig valahogy egy ugródeszkaként funkcionálnak az életemben. Mindig nagyon fontos változások mennek végbe bennem, és mindig csodálatos módon tapasztalom meg Isten szeretetét és nagyságát. Ezek után azthiszem azt is megértitek, hogy azt egyszerűen nem lehet leírni, hogy mi is volt egy-egy ilyen táborban. A teljesség igénye nélkül azért megosztanék veletek egy-két apróságot :).
Egyrészt - ami talán a leglényegesebb - most nagyon sok csendes idő volt. Tudjátok, amikor elvonulsz a bibliáddal, és időt töltesz Istennel. Engem Isten ezen az időn keresztül szólított meg leginkább. Pál rövidebb leveleit olvastam, főleg arra figyelve, hogy egy keresztény ember milyen legyen. Alázatos, türelmes, kerülje a fölösleges vitákat és még sok-sok más. Ki is írtam őket, hogy lássam mit kell még megvalósítani :).
A másik ami most más volt, hogy a szokásos társaságomból kábé senki nem volt. Én ezt kifejezetten élveztem, mivel így szabadon csapódhattam ahhoz, akihez akartam :). Valahogy egyfajta szabadságot adott, amit én ki is használtam.
Harmadik, ami más volt, a kisifisek. Vagyis úgy általában a 'kicsik'. Akik igazából majdnem akkorák, mint én, amikor először mentem ifitáborba. Annyira sokan voltak. Akárhova néztem, csak 'kicsiket' láttam. Hozzászoktam már, hogy az én korosztályom szokott az ilyen táborokban lenni, meg idősebbek. Most meg annyira vénnek éreztem magam... Kiöregedek lassan xD.
Természetesen (vagy ez nem is annyira természetes..?) most is sokat tanultam, és nagyon komoly döntéseket hoztam meg. Most szívesen világgá kürtölném, hogy miket... De nem fogom. Ez elsősorban Istenre és rám tartozik. Esetleg majd egy-egy embernek elmondom ha szükségét érzem, és azt hiszem most ennyi elég is :) (pedig mennyire szeretek mindenkinek mindent elmondani.. :D).
Hogy azóta mi történt?
Folyamatban van a változás. Lassan, de biztosan :) Ha mát huzamosabb ideig sikerül kitartania egy-egy dolognak, akkor majd kiírom ide is az eredményt, de mint már korábban is írtam, addig inkább megtartom magamnak. Nem akarom, hogy megint az legyen, hogy itt írom, hogy ebben akarok változni, meg abban, aztán semmi. Mert hajlamos vagyok rá. Most inkább megtartom magamnak, és majd ha sikerrel jártam akkor elújságolom nektek is :)
Viszont ahogy ezt írtam rájöttem, hogy úgy látszik az első siker megvan. Megtanultam hallgatni és megtartani dolgokat magamnak! :D Ami bár annyira talán nem tűnik lényegesnek, de nálam tényleg az, mert egyszerűen annyira szeretek mindent mindekivel megosztani. Nem is igazán vannak titkaim. Mindig kikotyogom őket. És mekkora örömmel xD. (még jó hogy csak a sajátjaimat, másokét nem... o.o)
Nah, azthiszem most ennyi lesz, mert hamarosan hazaérek :DD Ugyanis épp most ácsorogtam és pötyögtem végig a 40 perces hazafele utat(: (valahogy a hosszú bejegyzéseim mindig a buszon születnek..).
Tschüss!
xoxo :)
Ui.: A tanítások felvételei:
http://golgota.hu/media/
http://golgota.hu/media/
http://golgota.hu/media/
http://golgota.hu/media/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
I ♥ comments :)