Van is egy lista a fejemben, hogy kiket szeretnék most nagyon megölelni. Úgy 8-9 ember van rajta. Olyanok, akik úgy belopták magukat a szívembe, hogy észre se vettem. Egyszerűen csak szép lassan egyre jobban kötődni kezdtem hozzájuk. Van aki közülük szerintem nem is tudja. De nem is baj. Elég ha én tudom : )
Persze most egyikük sincs itt. Még húgom se, pedig ő is rajta van a listán :). Sebaj, majd mindjárt lekiabálok öcsémnek, hogy gyere már fel, sürgősen kell egy ölelés, mert kiürült a tank! :))
Mekkora egy nyomoréknak érzem most magam. Sírok magamon. Kellene egy ölelés, erre itt szenvedek a gép előtt, a kávémmal a kezemben (amiből mostantól szigorúan heti egy / max. kettő van megengedve magamnak!), nézegetem a képeket weheartit-en, remélem, hogy igazából nem is kell törit tanulnunk, mert nem is írunk dogát hétfőn... Ha most itt ülnék magammal szemben (ami vicces lenne, mert velem szemben az asztal van a géppel, ahova nem igazán férnék fel...), na mindegy, szóval ha itt ülnék magammal szemben, akkor közölném magammal, hogy egy idióta vagy, kinevetném magamat, majd átölelném ezt a szeretnivaló térdzoknis-rövidnacis, kócos, nemkicsitviccesenkinéző lökött csajszit, és közölném vele, hogy azért szeretem :))
Azt hiszem tényleg megzakkantam!! xD
Egyébként tegnap akartam írni, hogy tegnapelőtt milyen jó is volt az ifi. Bár mostanában mindig nagyon jó (:
Ami így megmaradt, és ki akartam írni, az az volt, amit a szeretetről, és a haragról beszéltünk. Hogy manapság mindenki azt hiszi, hogy ezek érzelmek. Amik úgy jönnek, nem tudsz ellenük tenni semmit, dehát miért is tennél?? De ez messze nem így van. Persze, ha találkozol valami új dologgal, személlyel, stb. akkor automatikusan kialakul benned egy vélemény, hogy szimpatikus, vagy éppen nem, vagy akár egy szituáció kapcsán is jöhetnek fel benned érzelmek, mint szeretet vagy harag. Ez az érzelem része a dolognak, ami természetes, ez ellen nem tudsz mit tenni. Viszont ami ezután jön, az már rajtad múlik. Ha például valami miatt harag alakul ki benned, akkor a döntés már rajtad áll, hogy mihez kezdesz vele. Elkezdheted a haragodat különféle haragos gondolatokkal táplálni, növelni, erősíteni, vagy éppen dönthetsz úgy, hogy nem, neked ez nem kell, te nem akarsz haragudni, gátat szabsz ezeknek a gondolatokat, és megpróbálod eloszlatni a haragodat. Nem mondom hogy könnyű, mert néha nagyon nehéz tud lenni, de mégis, a te döntéseden múlik. És ha a döntés már megvan, hívhatod Istent segítségül, hogy ha úgy érzed, te gyenge vagy ahhoz, hogy tartsd magad az elhatározáshoz, amit hoztál. Ugyanígy, a szeretet is egy döntés. Lehet hogy van aki elsőre szimpatikus, meg minden, de mégis az, hogy te szeretni fogod, a te döntésed. Legfeljebb van egy kis érzelmi rásegítésed is. De olyan embert is lehet szeretni, akit elsőre marhára nem gondolod úgy, hogy tudnál. Nekem is van olyan ismerősöm, aki amikor megismertem, kifejezetten irritált, és legszívesebben menekültem volna a közeléből. De eldöntöttem, hogy én ezzel nem fogok törődni, igenis szeretni fogom, és bár nem volt annyira könnyű, de sikerült. És tudjátok, nagyon is megérte!
Egyébként szerintem a szerelem is ugyanígy nagyon nagy részt döntés. Az pedig, hogy tönkremennek házasságok, mert "elmúlt a szerelem", szerintem pont a döntés hiányának a következménye. Mert a szerelem érzelem része elmúlhat. De a döntés az megmarad. Csak elég szilárdnak kell lennie. Persze, lehet még sok másik oka is, hogy egy házasság tönkremegy, de szerintem nagyon sokszor itt kezdődik az egész. Szerintem fontos, hogy a házasság előtt mindkét fél letisztázza magában, hogy mit is vállal ezzel, és hogy mindketten meghozzanak magukban egy döntést, hogy bármi történjék is, tartják magukat ehhez. Biztos, hogy nem lesz könnyű, sőt, kifejezetten nehéz lesz néha, de szerintem megéri :)) (még ha én nem is vagyok még házas, azthiszem ezt nyugodtan kijelenthetem... :) ). Egyébként épp ezért fontos, hogy a házasság köteléke Istenben szülessen meg. Mert amihez az ember kevés, ott van Isten, hogy megadja hozzá a kellő erőt és kitartást. Mert az ember nem tökéletes, de Isten az, így még ha mindkét fél hibázik is, Isten ott van, hogy helyrerakja a dolgokat. És nagyon fontos, hogy a házastársak mindketten szilárdan gyökerezzenek Istenben, hogy tényleg ő legyen számukra az első helyen, és a házasságukat is erre alapozzák, mert ha minden más elveszik is, a szépség, az érzelmek, bármi, ez mindvégig megmarad :)
Remélem valamennyire érthető volt, amit itt összehablatyoltam :)) Bocsi, hogy nem tudok értelmesen fogalmazni, most ennyire tellett. További szép napot mindenkinek, 12.c tanuljatok törire, én is mindjárt azt teszem, csak előbb megyek, és megölelem az öcsémet :DD
Love ye all!! ♥ :)
(vicces hogy hova jutottam végül ezzel a gondolatmenettel. tényleg olyan az agyam mint egy gombolyag :DD)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
I ♥ comments :)