Kakaóscsiga

''- Panama?

- Katonai szleng..
- Mi az a Panama? Ti voltatok Panamában?
- Nem, csak Nicaraguában.
- Akkor miért hívjátok Panamának?
- Mert azt hittük ott vagyunk... xD'' 

                                         - Szahara (film)

Mostanában olyan lusta vagyok. Nem tanulok. Nem blogolok. De nem is igazán alszok. Nem csinálok semmit. Még amikor tudom is, hogy tutira írok másnap, akkor se tanulok. Inkább beosztom, hogy melyik órán mit fogok megtanulni majd aznap a suliban és annyi. Mondjuk egész jól bevált :DD A biosz dogám ötös lett, és szerintem a nyelvtan tz is jó lesz :)
Azt azért sajnálom, hogy a blogot már megint hanyagoltam. Annyi mindenről akartam írni. Még egy/másfél hete el is kezdtem egy bejegyzést, de nem fejeztem be. Úgyhogy inkább bemásolom ide (:

Nem is gondoltam volna, hogy az előző bejegyzésem ilyen reakciókat fog kiváltani. Volt, akinek a "válaszára" még egy kicsit be is könnyeztem :').

Ide is beírok kettőt:

"látod, ilyenkor jó hogy van neked egy dorinarékád, mert ő szeret. mindig!"

"Liebe Jori!

Jetzt habe ich in deiner Blogseite gelesen, dass du traurig bist. Kann ich Dir vielleicht irgendwie helfen?

Wenn Du meine Hilfe brauchst, dann sag es mir bescheid. :-)

Bis morgen

Deine Deutschlehrerin"

*

Megpróbálom még a többit is leírni, hátha sikerül. (rájöttem, hogy annyit buszozok, azalatt tök jól tudnék blogolni, úgyhogy most ezt a bejegyzést is jórészt buszozások közben hozom össze(:   )

Múlthéten pénteken nem voltam suliban, mivel a hétvégére elmentünk anyuval (meg Dorcsival) a gyüli országos női konferenciájára. Annyira jó volt! Tele volt minden gyertyákkal, meg tulipánokkal!, sőt, a kávézónál a mosdóban egy kis kosárkában selyemsálon különböző krémek voltak kirakva. Minden étkezéshez kaptunk valami kis ajándékot is. 

Eleinte aggódtam egy kicsit, hogy hogy leszünk úgy, hogy anyu-Dori-én, de végül nagyon jól megvoltunk. Dori szerint anyu nagyon vicces meg jófej, és szerintem anyu is tökre megszerette őt. Így viccelődtünk is vele, hogy előtte még azt beszéltük, anyu meg Orsi milyen jóban vannak, erre közben kiderült, hogy benemtudomfogniaszám tulajdonságom révén anyu sokkal többet tud a Dorcsiról, mint az Orsiról :DD.
Nagyon jók voltak a tanítások is, volt szó Mártáról és Máriáról, hogyhát mindig Mária van példaként az emberek elé állítva, mégis egy helyen azt írja a biblia, hogy Isten szerette Mártát, annak nővérét (mégcsak nem is mondja a nevét!) és Lázárt. Volt szó az ima fontosságáról, és hogy mekkora nagy fegyverünk az nekünk nőknek, mert sokszor mi sokkal jobban át tudjuk érezni az emberek érzéseit, fájdalmait, mint a férfiak, és gondoskodóak is vagyunk, éppezért sokszor könnyebben, ''jobban'' tudunk másokért imádkozni. A hétvége fő témája amúgy ''A gyengeségben rejlő szépség volt''. Először így tökre furának éreztem, hogy most mi van? Dorcsi apuja is nevetett, amikor meghallotta mikor Dori mesélte neki. De utána, a tanítások alatt megértettem a lényegét. Ami nagyon fontos volt, hogy Isten azt szeretné, hogy gyengék legyünk, hogy ezáltal ő lehessen erős rajtunk keresztül. Van is egy ige, hogy Isten 'gyengeségében' is erősebb, mint az ember, amikor épp a legerősebb. Valami ilyesmi. És akkor már inkább Isten ereje 'legyen az enyém'. Sőt, még a 'gyengesége' is elég :DD

*

Szombaton beszélt Emily testvére arról, hogy milyen is neki(k) ez most, és milyen volt azalatt, míg küzdöttek a leukémia ellen. Hogy hogyan tudják feldolgozni Emily halálát. Nagyon elgondolkoztatott. Mert épp a múlt héten gondolkoztam azon, hogy milyen könnyű dolgom van keresztényként, hogy tudom, az egész életem Isten kezében van. Hogy rábízhatom, és nem kell nekem aggodalmaskodnom miatta. Nem izgat a továbbtanulás, vagy épp a párválasztás sem különösebben, hogy mi lesz, ha... Tudom, hogy a Legnagyobb kezében van, és ő úgyis a legjobbakat tartogatja nekem. Sokkal jobban meg tudja ezt nekem csinálni, mint ahogy én a magam eszétől tenném. Éshát hogy kábé mindent képes vagyok már letenni az ő kezébe és rábízni. Legalábbis majdnem. Ugyanis szombaton rájöttem, hogy nem biztos, hogy megbocsátanám Istennek, ha majd valamelyik gyermekem meghalna. És hogy igazából már most többször ezen paráztam, hogy mit csinálok majd ha... ? Képes leszek vajon elviselni? Végül Isten megadta a választ. Még azthiszem aznap este mondta talán Pam, hogy a gyermekeinket Istentől kapjuk kölcsönbe. És hogy ők a gyerekeiket szokás szerint elvitték a gyülibe bemutatni, és felajánlották Istennek őket. Azzal a tudattal, hogy ők Istenéi, és ők csak kölcsönbe kapták őket, ajándékként. Valahogy ezt hallva hirtelen olyan békesség költözött a szívembe ezzel kapcsolatban. És rájöttem, hogy épp akkor sikerült ezt is letennem Isten kezébe.

*

Annyira jó volt, hogy aznap este mivel anyu korán aludni ment, a Dorcsival volt egy csomó időnk beszélgetni. Végül fél kettőre kerültünk ágyba (éhesek lettünk - úgyhogy inkább aludni mentünk :DD). Tényleg annyi mindenről beszéltünk. Aaaannnyira jó volt! :) Nagyon szeretem a norvég leányzót :) ♥

*

Vasárnap, az utolsó nap indulás előtt még volt egy bibliaóra. Igazából az üzenet nem fogott akkor annyira meg, de előtte a dicsőítés nagyon. Utána két részletet a dalokból gyorsan le is írtam, hogy majd ide kirakhassam :) :

''Soha nem leszek többé, az aki voltam rég
Mert Ő rám talált és megfordult a világ
Szívem érte ég 
és bármit megtennék,
hogy házában maradjak.''

''Be the strenght of my life,
The strenght of my life
Be the strenght of my life, todaaaaaay.''

*

Végezetül pedig, a hétvége vicces mondatai, momentumai:

- Dori: Még mindig tizenhatnak érzem magam
- Mummy: Én is...
Az első étkezéshez kapott ajándékon volt egy csillag. Teli csillámporral. Ahogy vége volt a vacsinak, mindenki, de tényleg mindenki csillogott. Dori eleinte még nem, nem tudom hogy csinálta, de nem sokáig maradt 'csillogásmentes', mert anyuval segítettünk rajta :DD


- Anima (a tanács, amit az öccsétől kapott a tanításra készülés közben):
''Csak sminkeld ki magad, azt majd elnézegetik...''
- szintén Anima: ha férfi konfi lenne, a témája ez lenne: ''Csúnya vagyok,
de erős!''
- és még egyszer Anima:D : ''ha nem figyelnek oda, mindenkinek megszervezem az életét''

Pam: ''God spoke the whole universe into being. :)''

Sára reakciója, amikor meghallotta, hogy Isten gyereket ígért Ábrahámnak: 'Hahaha... Are you kiddin' me??' xD

Hazafelé a vonaton ettünk ilyen kukoricás puffasztott színes császári golyócskákat vagy mit. Dori kitalálta, hogy versenyezzünk, ki tud többet a szájába tömni egyszerre. 30-40ig jutottunk, de igazából kábé bármennyit lehetett volna, mert mire 20-25öt beletömtünk, az első néhány már 'elolvadt'. El tudom képzelni milyen kulturáltan nézhettünk ki xD.

*

És akkor, ez a hét:

Hétfő: Semmi különös. Vagyis csak annyi, hogy kaptam egy hármast töriből.

Kedd: Négyes lett a német tz-m. Töri fakton a tanárúr elmesélte a nagyszülei, nagyszülei szomszédjai, dédszülei háborús élményeit. A mokép pedig elmaradt! (a végén az igazgatónő csendesített le minket, hogy halkabban örüljünk már! xD). Szóval helyette bibliaköröztünk. Eredetileg úgy volt, hogy leszünk négyen. Én kicsit késve értem oda, úgyhogy nem kicsit meglepve láttam, hogy az a négy ember az Ádám, a Dani, a Zoli, a Jonatán, a Julcsi, a Betti, az Orsi és én. És utána még a Dorcsi is megjött :D. A második reakcióm az volt amikor meghallottam, hogy mit is veszünk éppe, hogy na ne! Most komolyan a teremtésről fog Orsi beszélni? Hát, nem kicsit bántam meg. Enyhén szólva kellemes meglepetésben volt részem. Szerintem még soha ilyen jó tanítást nem hallottam a teremtésről. (grat Orsi :D)

Szerda: Írtam bioszból. Amit tudtam, hogy írni fogok. Otthon mégsem tanultam rá. Persze attól még jó lett :DD. Elkértem a húgom felvételi eredményét, 83 pontot szerzett! :)) Emiatt késtem matekról így persze Nettiék befoglalták a helyem én meg ülhettem legelöl. Még jó, hogy Dorcsi mellém ült :) Kivételesen figyelni is megpróbáltam, de utána rájöttem, hogy az elmélet nélkül semmit nem értek az egészből. Az meg persze nincs meg, mert mindig csak akkor másolom le, ha már bejelentette a tanárúr a dolgozatot xD (vicces, hogy így vagyok dicséretes matekból... :DD). Oszin leszavaztuk végül a kétnapos kirándulást, inkább majd csak egy napra megyünk korcsolyázni, vagy valami. Ami vicces lesz, mert görkorizni se tudok.

Csütötök: Kikaptam a bioszt, ötös lett! (még jó, hogy nem tanultam xD). A töri faktos dogám szintén ötös (18/18 helyett végül csak 17/18 ponttal, mert szóltam a tanárúrnak, hogy rosszul javított xD). Etikán valami konfliktuskezeléses dolog volt, hogy ki hogy kezeli. Én direkt egyikhez sem jelentkeztem, meg semmi, mert haragszok a tanárnőre. Meg úgy az egész etikára, hogy most tényleg az anyagot vesszük, nem úgy mint két éve. :(  (kár, hogy a bár tüntetőleg passzív ellenállásba kezdtem, a tanárnő mindebből semmit nem vett észre..).
Du. átmentem Sárához behennázni a haját, mert anyuja nem ért rá. Hát annyit bénáztam. Ráadásul nem volt kesztyű, úgyhogy gyönyörüsségessen befogta a kezemet.. Jó kis színe lett xD. De legalább a Sára haja jó lett.

Péntek: Magyaron leírtuk mi lesz majd a tzben. Hát, azthiszem ha 120 %-át tudom az anyagnak, az talán elég is lesz. Második magyaron elkezdtük venni a realizmust. Ami valahogy feltűnt, hogy mintha már vettük volna. Úgyhogy megnéztem a füzetben, hogy mégis mit vettünk idén, és rájöttem, hogy a klasszikus modernséget, romantikát és a realizmust vettük, össze-vissza keverve, hol egy kicsit ebből, hol abból, aztán megint visszatértünk az elsőre, ... Nem igazán értettem a logikáját, úgyhogy megkérdeztem a tanárnőt. A válasz ez volt: ''Ez most nem ide tartozik.'' És folytatta az órát. Orsi szerint kérdezzem meg inkább fizikán. Lehet, hogy ott normálisabb választ kapnék xD. Arra legalább rájöttem, hogy miért egy gigantikus turmix a fejemben úgy az egész idei irodalom anyag (tavaly nem tudtam semmit, mert olyan volt a tanár... idén amit tudok, azt is rosszul, meg keverem, mert olyan a tanár.még jó, hogy ott a magyar fakt.majd a tanárnő helyrepakolja ezeket a nyavalyás stílusirányzatokat a fejemben mire itt az érettségi...). Utána ''fizika'' jött, ami nagyon jó volt xD. Majd tesi, ahol rájöttem, hogy óriási mázli, hogy ilyen béna vagyok. Mert így vagy bénázok, vagyis hozom a szokásos formám. Vagy kivételesen jó vagyok, és oda meg vissza vagyok az örömtől. Ha viszont valaki jó, akkor az vagy szokásosan jó, ami semmi különöset nem jelent neki. Vagy kivételesen elbénázza, ami még le is hangolja. Szóval bénának lenni a tuti! :DD
Du. beszélgettem a Sárával egy jót (elmondtam azt is, hogy szeretnék jobb barátnője lenni.. (: ). Sajnos annyira nem volt sok, mert rohantam a buszhoz, de ez a kevés is jól esett (:
Este ifiben voltam, ami szokás szerint jó volt. És a tanulság, hogy ha barlangban végezzünk a dolgunkat, nézzünk, a hátunk mögé xD. (I. Sám. 24.)

*

Azt hiszem ez lett az eddigi leghosszabb bejegyzésem xD.

 A cím azért kakaóscsiga, mert semmihez nincs köze, amit a bejegyzésbe írtam.

Eredetileg fánk lett volna, de rájöttem, hogy annak van köze xD