Sokszor még most sem jut el az agyamig, hogy hogyan létezhet, hogy az emberek nem mind ugyanolyanok mint én. Vagyis, nem, hogy nem pont ugyanolyanok, de sokan még csak hasonlóak sem... :(
Nem értem, hogy lehet nem szeretni a kávét. Vagy a teát. Vagy akármit, amit akkora élvezettel innának, mint én ezeket.
Hogy lehet nem szeretni a '30-as évek stílusát. És a '80-asakét.
Vagy nem szeretni olvasni. Nem szeretni a verseket.
Nem szeretni a macskákat.
Hogy másokban miért nincs ott az a késztetés, hogy vigyorogjanak, mint egy idióta, ha egy kisgyereket látnak. És miért nem integetnek nekik soha.
Hogy miért nem beszélnek a kisállatokhoz és a tárgyakhoz. Ha nem is angolul vagy németül, de legalább magyarul.
Hogy mások nem rajonganak a nyelvekért.
Hogy nem éheznek a tudásra. És képesek úgy elmenni iskolába, hogy semmit nem tudnak az anyagból.
Hogy miért nem érdekli őket sosem, vajon hogyan nézhet ki a világ fejjel lefele. Vagy épp a plafon. Miért nem nézi soha senki a plafont?
Hogy lehet, hogy valaki nem rajong a hegedűért?
A gyertyákért.
A karácsonyi fényekért.
Hogy van, akinek nem csoda minden egyes hóesés.
Hogy mások ősszel nem gázolnak a falevelekben, szanaszét rugdosva őket.
És hogy vannak, akinek egy ölelés semmit sem jelent. Sőt, számukra esetleg az valami, amit ha lehet elkerülnek.
Hogy nincsen mindenki szíve csordultig szeretettel.
Hogy vannak, akik nem hisznek Istenben. Egyáltalán.
Értem én. Csak egyszerűen nem fér a fejembe...
(már jól vagyok.. :) )
-------------------------------------------------------------------
(X.30.)
Délután átmentem Sárához vasat meg cserepet pakolni (tesin: "fuss egy kört!" "se!", most meg: "jössz vasat pakolni?" "naná!" :D). Sára már napok óta ezt csinálja, úgyhogy elég fáradt volt, így legalább nem éreztem magamat tök gyengének mellette :). Egy időn már azt sem kérdezgette, hogy bírom-e :D. Csak azt, hogy "ugye már nincs sok hátra?", "azért ugye haladunk". Hát.., nő a kupac amit elhordtunk, úgyhogy biztos kevesebb van már hátra.. :D
Végül csak végeztünk, utána Sára még egy fél órán át gereblyézett, én addig kutyákoztam és cicákoztam (akik egyébként végig láb alatt voltak). Hát a legújabb cicájuk olyan édes! Egy maréknyi macsek, de olyan édes, hogy elolvadsz tőle o.o Ráadásul mániája, hogy felmászik az emberen, kényelmesen elhelyezkedik a vállán, és utána ember vagy a talpadon, ha le tudod szedni! xD A végére azért elfáradt, úgyhogy miután felszedtem, hogy ne legyen gereblyézés közben útban, beraktam Sára rajtam lévő mellényébe, és ott alukált a mellkasomon. Miközben én a Kibával küzdöttem a szétrágott labdájáért, csak azért, hogy eldobhassam, majd ha visszahozta újrakezdhessük a huza-vonát.
Miután Sára a végét is befejezte, bementünk és megittuk a jól megérdemelt kávénkat. Orsi írta blogján, hogy a kávézás Alexánál otthonos, Julcsinál romantikus. Velem fanatikus :). Nos, Sáránál extrás. Telinyomtuk a tetejét tejszínhabbal, nyakon öntöttük egy fél vödör csokiöntettel. Majd ezt még kétszer megismételtük :D ("Sára! Megtaláltam a kávét!" x'D)
Jó, hogy átmentem. Sára is nagyon hálás volt a segítségért, én örültem, hogy sulin kívül együtt voltunk. Komolyan, ez a mi esetünkben kész csoda! xD Rá kell szoknunk, ha gimi után nem akarjuk, hogy megszakadjon köztünk a kapcsolat!
Egyébként már alig várom, hogy lássam a kész istállót és lakóját, akiről már olyan sokat hallottam, aber I haven't seen yet.
Szóval akkor majd koccintunk! :) ♥
*
És ha már kávé (again). Orsi tegnap ezt postolta a fészbúkomra:"álomfoglalkozásom a kávé, pihenésem a kávé, kikapcsolódásom a kávé, kiérdemelt jutalmam a kávé
ma kávét akarok álmodni :D "
Neeem is vagyunk fanatikusok.. xD
(sajnos nem álmodtam kávéval..)
Ezt pedig Dorina rakta ki:
Tíz ok, amiért érdemes naponta többször kávézni
 |
| (ezt meg Julcsi :) ) |
-------------------------------------------------------------------
(X.31.)
Reggel jóóóó korán keltünk. Kicsi família fel a buszra, át a szomszéd városba (de csak azért város ám, mert van tesco-ja!). Eeesztéká, Anna szemészet, mi csövezünk. 8:30-kor (mert már csak kinyitott) át az Ázsiába. Öcsémnek mellényt néztünk a szalagavatóra, nekem cipőt (véletlenül cipót írtam elsőre xD). Találtunk mind a kettőt, ráadásul nem is kellett felpróbálnom 80 pár cipőt, mert az első amelyik megtetszett, jó is volt. Éés, akciós is, mert kihalás szélén lévő fajtája utolsó példánya volt. Utána még vagy egy órát bolyongtunk, a végére már majdnem tudtuk a bolt teljes kínálatát, és szét is szedtünk lassan mindent - ugyanis nálunk nem volt pénz, meg kellett várni anyut, aki amúgy látni akarta őket, mielőtt megvesszük. Csakhogy neki még előbb be kellett jutnia húgommal a dokihoz. Szóval tengtünk-lengtünk, majd' meghaltunk az unalomba' (de azért szerencsére mégse), míg végül csak befutottak. Hozzácsaptam még egy cuki mintás öngyújtót a csomaghoz (hogy ne kelljen mindig gyufákkal bajlódnom, ha gyertyázok), és egy adag mini hajgumit (mert már megint nincs, pedig kell, ha be akarnám fonni a hajam).
Utána a többiek elhúztak haza, mi még anyuval kódorogtunk egy sort, elmentünk valami ügyeket elintézni, bejártuk a cba-t, meg a spar-t, vettünk zacskót 79.- forintért (meg még egyebet is), sétáltunk, majd leültünk várni a buszt. Egyszer csak néztem a szemem sarkából, hogy valami kocsi beállt a buszmegállóba (kicsit előrébb, mint ahol mi voltunk), majd elkezdett tolatni. Hát ez meg mit csinál? Jéé, én ezt a rendszámot ismerem! Áltsulis barátnőmék voltak az utcából (akivel reggel már összefutottunk egyszer), kérdezték, ne vigyenek-e el. Hát, ha már így felajánlottátok, de, köszönjük! Úgyhogy 11:28-ra haza is értünk, amit tesómék sehogy nem értettek hogyan, ha egyszer két 11:25-kor indul a busz.
Áttipegtem papához az új cipőben, odaadtam a meghívóját, megtáncoltatott, majd visszajöttünk hozzánk, öcsém is megtáncoltatott (ismét, mivel az üzletben már egyszer megtette, próbaképp, hogy mennyire lépek ki a cipőből). Ebédeltünk, nem tudom mit csináltam, majd végül 3 körül egy bögre kávéval leültem tanulni. Végeztem a sumérokkal, az akkádokkal, Óbabilóniával, Egyiptom mindenféle birodalmával, meg Izraellel. Utána csináltam banános zabkását csokiöntettel, majd jöööttem végre blogolni :). Ennyi volt a mese mára!
Se! Mert azt kihagytam, hogy tegnap miután hazajöttem, az estét azzal töltöttem, hogy a felvi.hu-t böngésztem, hogy mi is legyek. Jól befostam, mert kábé nem is találtam államilag támogatott helyeket. Utána meg megnyugodtam, hogy csak azért, meg végig a 2014. februárban induló képzéseket néztem x'D (mert azok vannak most még csak fenn ugye). Végül eldöntöttem azt, amit kábé eddig is tudtam, hogy anglisztika, vagy turizmus-vendéglátás lesz. A többi valahogy nem vonzott. Szóval most már nevén tudom nevezni, hogy milyen szakra mennék, és azt is néztem, hogy talán hova (ELTE or BGF/CORVINUS). Ez persze még változhat, mert még körbekérdezek, kifaggatok, kínzással egybekötött vallatásnak vetek alá embereket (vagy nem..). Esetleg kitalálom, hogy inkább kulturális antropológiával, vagy esetleg andragógiával akarok foglalkozni x'D. Vagy elmegyek pszichiáternek, mert amilyen kifacsarodott egy világ ez, nekik biztos van jövőjük. Who knows..
 |
| akarok egy cicát aki bejöhet a szobámba feljöhet az ágyamra és aki pici kora óta az enyém csak az enyém.. |
*
 |
| kiülök a világ tetejére.. |
Papa!
Get well as soon as possible!
Please!
♥
