Hazafi?

Sosem voltam valami nagy nacionalista. Sőt. Sokszor egyenesen a pokolba kívánom a nacionalizmust. Hány tragikus esemény válhatna meg nem történtté, ha ezt az eszmét egyszerűen kitörölhetnénk a történelmünkből, mintha soha nem is létezett volna. Istent sem érdekli, mely néphez tartozik az ember, ugyanúgy szeret mindnyájunkat.
Sokáig ezt az országot is a hátam közepére kívántam. Egyenlő volt számomra a szegénységgel, az el nem ismeréssel, a küszködéssel a mindennapok túléléséért. A csalással, lopással, hazugsággal, korrupcióval. Bármit megtettem volna, hogy minél előbb elhúzzak innen.
Ám a nyáron valami megfordult bennem. Elkezdtem ragaszkodni az országhoz. Az itt élőkhöz. Először csak a barátaimhoz. Már nem hagytam volna itt őket könnyű szívvel. Közben a főváros is mind jobban és jobban szívemhez nőtt. Szerelmes vagyok Budapestbe, pedig alig ismerem. Utána szép lassan rájöttem, hogy az itt élő emberek nagy része, ugyanolyan, sőt, inkább rosszabb helyzetben van mint én. Isten pedig megmutatta, hogy miért menekülnék el innen, ő bárhol meg tud engem áldani, nem köti meg a kezét az, hogy milyen országban vagyok éppen. Elkezdett a szívem az itt élő emberek felé húzni. Rájöttem, hogy szükség van rám itt. Mert ott van szükség a segítségre, ahol baj van. Ha mindenki úgy gondolkodna, mint én tettem, és elmenekülne onnan, ahol a probléma van, ki maradna? Szüksége van az országnak segítségre. Én pedig segíteni akarok. Mert ide születtem, ez a hazám.
Haza.. Sosem gondoltam Magyarországra úgy, mint az otthonomra. Bár itt nőttem fel, mindig csak úgy tekintettem rá, mint a helyre, ahonnan el kell menekülnöm, amint lehetőségem van rá. És most rájöttem, hogy mégis, ez az én otthonom. "Nagy emberré" akarok válni, hasznára válni az országomnak, segíteni másokon, tenni azért, hogy valamivel jobb legyen ez a hely. Adni akarok, még ha nekem sincs sok. Bár lehetne hivatásom az önkéntesség. Ott akarok lenni az árvizeknél homokzsákot pakolni, Március 15.-én havat lapátolni, forró teát és takarót osztani. Ételt és meleg ruhát osztani a hajléktalanoknak. Lelkigondozni, akinek arra van szüksége. Szeretni, akinek meg "csupán" annyi kell.
Misszionárius akarok lenni. Nem Ázsiában, Afrikában, vagy valamely távoli országban.
Misszionárius akarok lenni, itt, a hazámban.

Nacionalista sosem leszek. De hazafivá még válhatok..