Falevél

A múlt hét végére annyira depis és idegbajos lettem, hogy már a saját agyamra mentem. Szegény emberek körülöttem.. Még jó, hogy mára ismét rám talált a jókedv, amit korábban elhagytam valahol.
A rosszkedv eredménye egyébként két igencsak borús hangulatú vers, valamint egy félig kész novella. Kész művész leszek.
Ezért nem írok egyébként sokszor ilyenkor inkább blogot. Mert ha rossz kedvem van, akár csak 1-2 órára is, olyan tragikus, mindjárt vége az életemnek bejegyzéseket tudok írni..
(Jaa, igen. Ha még csak nem rég olvasod a blogom. Néha hajlamos vagyok felnagyítani a dolgokat, mind a pozitívakat, mind a negatívakat, amikor ide leírom őket. Szóval nem mindig pont tökéletesen az a helyzet, amit ide leírok..)

Holnap Júliánál alszok, mert szerdán reggel előadjuk a darabot (harmadszor is) Ócsán, és nem volt kedvem átmenni csak ezért. Úgyhogy inkább haza se jövök holnap :). Annyira várom már. Julcsinál úgyse aludtam még soha. Sőt, igazából olyan sokat sem beszélgettünk még eddig, mint pl Dorcsival vagy Orsival. Pedig annyira szeretem! :) Főleg, hogy ő egy kicsit más világ. (szia Julcs! ♥ :D)
Ma egyébként a darab miatt bent kellett maradni még táncpróba után főpróbálni. Szóval csak 5re értem haza. Még jó, hogy holnapra nem kell tanulni (mert benn se leszek az órákon :D). Egyébként annyira cuki volt, hogy amikor jöttünk ki a suliból próba után, így öten az osztályból, összefutottunk a tanárúrral, meg a kislányával. Aki megkérdezte, hogy "apu, ők a tanáraid?". Komolyan, az a gyerek annyira édes! Tanárúr mindig meséli nekünk az okosságait. Mint, hogy "apuuu... a kenyér héja az egy madár?", vagy "apu, most mész a gimibe tanítani?" "igen kincsem" "akkor mondd meg nekik, hogy puszilom őket, és vigyázzanak magukra!". A legjobb: "apu, az egyes és a kettes barátok?" (merthogy az órán egymás mellett állnak a 12-ben), "és a kettes az fiú?" :D. Orsival meg is beszéltük, hogy akkor mi vagyunk a 11. Pénteken voltam amúgy Orsinál. Ettünk husit husival, meg ittunk hozzá énekelve készített mézes-kávét. Mindenféle okosat/vicceset beszélgettünk. Közben valami kapcsán így elkezdtem mondani,hogy "vannak az okos, meg értelmes lányok, akikkel tök jól el lehet beszélgetni. meg vannak akik.. akik csak vihognak." És erre elkezdtem vihogni xD. Anyu azt mondta, amikor ezt elmeséltem, hogy igen, hozzászokott már, hogy vannak fura dolgaim. Épp ezért nem ítéli már el az elsőnek libának kinéző lányokat. Mert hát én is szoktam a lábkörmöm lakkozni a népligetnél, meg ilyenek.. Örülök, hogy jó hatással vagyok ezzel a fajta viselkedésemmel :D.

Eredetileg köbö két mondatot akartam írni.. :D

Gyűjtöm a szép faleveleket.

Lepréselem őket, és kikerülnek majd a falamra.

Orsi szerint úgy egy négyéves szintjén vagyok
(mert a tanárúr lánya is leveleket gyűjtött).

Szóval mehetek érettségizni :D.

Szerintem..

..örülök, hogy még mindig gyerek vagyok :).

És egyszerűen annyira gyönyörű az ősz,

hogy muszáj valamit megőriznem belőle.