2013. november 17., vasárnap

Szalagavató és egyéb apróságok

http://500px.com/chaoticmind75
Ha én így tudnék fotózni! Eszméletlenül jók a képei. Főleg persze a hópelyhekbe szerettem bele :). Ahhh..


*

Pénteken egyébként aki még nem tudná, szalagavató történt. Én voltam a világ hercegnője (Sára pedig - ha jól emlékszem ő mondta - a másik világé :D). Szépek voltunk, ügyesek voltunk. Megkaptuk a szalagokat (jeee! ohh, de vártam már, hogy nekem is legyen!), ittunk pezsgőt (bár nem adtak sokat), osztálytáncoltunk (mienk volt a best - rövid, de annál inkább ütősebb. ráadásul, mint apu mondta, a mienknek legalább volt tartalma, mondanivalója). Utána keringőztünk (Zsófi a folyosón öltözött át xD), gyönyörűen széttapostam a ruhám, meg beleakadt a cipőm sarka az abroncsba, de szerencsére öcsém figyelt mindenre helyettem is (sorok, oszlopok, milyen lépés jön, ütemre táncoljunk, minden). Egyszer rontottam úgy, hogy tényleg nem tudtam a lépést, amikor a lányok külön táncoltak egy rövid részt xD. Neki mentem nem is tudom már kinek. A videón elég szépen látni xD. Végül még jó, hogy kétszer táncoltuk, a másodikat már inkább élveztem (addigra kitaláltam, hogy ha kitolom a seggemet hátra, akkor nem lépek annyira rá a ruhára x'DD). Anyuék szerint kívülről mindenesetre nem látszott, hogy szenvedek, és végül én is élveztem, úgyhogy happy end :)). Utána még szülős tánc, fotózkodás mindenkivel, csípőre a kezet!, csúnya fejek. Lábvillantás (de köbö csak bokáig! :D), tánc "kis"(ebbik) öcsémmel, Jonathannal, papával, apuval kétszer. Utána nagy nehezen levedlés, go home - with (almost) neunundneunzig Luftballon. Ugyanis hazavittük a díszítés részét képző gigameganagy 13.c-s és BJG-s lufikat. Fél órát szenvedtünk köbö vele, de megérte. Azóta itt lebeg a szobában a szépem (tegnap elkezdett már leereszteni, úgyhogy ahelyett, hogy a plafon alatt a helyén maradt volna elkezdett körbejárni a szobában. én meg majdnem frászt kaptam, ahogy egyszer csak valami óriási izé jelent meg a látómezőm szélén, és lassan de biztosan közeledett felém xD). Utána vacsi itthon, kókuszlikőr (made for me), filmnézés. Tegnap "ünnepi ebéd", pezsgőzés, maradék kókuszlikőr, mézes barack, unicum. Sokszor magam is meglepődöm, mennyit iszok (vagy inkább mennyinek hangzik). De részeg még sosem voltam. Közelében sem igazán. Azt hiszem tudok valamit :D.
Ma találkoztam Annámmal (♥), villogtam a gyüliben a szalagommal, kiraktam a képeket facebookra (és majdnem belefulladtam a lájkok tengerébe xD - ennél többet majd csak az esküvői fotóimra kapok majd, meg ha gyerekeim születnek :D). Jah, igen. Egyik amcsi ismerősöm a fehér ruhás kép láttán megkérdezte férjhez megyek-e. :D Írtam, hogy nem, bár nem bánnám :DD








































***

Annyira jó érzés volt ma a hideg. Sapkát és kesztyűt venni. Télikabátot. Lehet, hogy egy kicsit túlöltöztem, de én már alig várom a telet. Egyszerűen el nem tudom mondani, mennyire szeretem. Az őszt is, de a telet talán még inkább. Csak hogy deviáns legyek ;). Vagy inkább, mert mindig is az a típus voltam, aki inkább szeretett jobban beöltözni, több ruhát magára húzni.Főleg nagy pulcsikat. De a sálakat is nagyon szeretem. Ráadásul ősszel a színes levelek nyűgöznek le, télen pedig a hóesés. Én még mindig minden egyes alkalommal amikor esik a hó, úgy örülök neki mint egy ötéves. Mintha az lenne az első alkalom, hogy életemben havat látok. De odavagyok a ködért, a zúzmaráért, a varjakért is. A csapatosan vonuló madarakért, ahogy fázósan összebújnak a fákon, vagy éppen egymás elől kapkodják a magokat az etetőkből. Ahogy látszik az emberek lehelete - részben ezért is cigiznék szívesen amúgy. Mert a cigifüst majdnem olyan, mint a téli lehelet. Szeretem azt az illatot, amikor már begyújtanak a házaknál. Az érzést, amikor a hidegben való séta után belépek a meleg lakásba. A narancsillatot a szobámban. Úúúúú.. I can't wait!!
Idén akarok adventozni. A mi családunkban valahogy nem szokás, szóval sosem csináltam korábban. De most úgy döntöttem, hogy én szeretnék, úgyhogy adventozni fogok! :) Ugyanúgy, ahogy húsvét előtt pedig böjtölni akarok majd. Pedig az se szokás nálunk.
Valahogy büszkének érzem magamat arra, hogy hajlandó vagyok szakítani a családunk hagyományaival, és sajátokat teremtek..


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

I ♥ comments :)