Ami ma még vicces volt..

Azt kihagytam az előzőből, hogy írtunk ma művtörin, és mivel én "tudtam" leginkább az anyagot, a mi padsorunk rólam lesett. Közben a Gergő mögülünk előre szólt nem is tudom hanyadszor, hogy segítsünk már, mire a Steve (aki mellettem ült) felkapta a dolgozatomat és hátraadta, hogy tessék! Köbö öt percig sírtam, főleg, mivel épp írtam, miközben benyúlta xD. Utána járt még egy-két embernél, szóval nagyon vicces volt..

Meg azt is kihagytam, hogy lyukasórában a lányokkal megszálltuk a gerendát. Ott majomkodtunk, az oszi, aki épp ott volt, sírt rajtunk. Amikor Eszter meg Erika volt fenn, nekiálltak ping-pong ütővel párbajozni, amik közben valamikor kardból varázspálcává léptek elő. Nyögdöstük be sorra a varázsigéket... Elkértem az egyiket, és mondtam,  hogy Capitulatus (a lefegyverzős varázsige), és így elegánsan ki akartam félig ejteni, félig dobni a kezemből, hogy "magamat fegyvereztem le". Hát, nem igazán jött össze, ugyanis véletlenül a gerendán álló Eszterhez vágtam x'DD.
Azért még él, és nem is esett le :D

University

Reggel miközben félőrülten törit magoltunk ma reggel, megszólalt ez a szám és annyira jó érzéssel töltött el. Hirtelen már nem utáltam, hogy felkeltem :D

Aaaaanyira sokat kell tanulni :/ . Unom már. Gondolom azoknak azért könnyebb, akik nem olyan hülye maximalisták mint én (macimalistát írtam elsőre xD). Szóval, elég nehéz mindig ötösnek lenni. Annyival könnyebb a négyes. Igazságtalan, hogy sokszor jópár órai tanulás választja el a kettőt. Mint 11.ben a föci. 20-40 óra tanulással nem jött össze az ötös (kétszer játszottam ezt el). A négyeshez meg igazából elég volt a 2 óra is x'D. Kíváncsi vagyok mikor fogok totál kikészülni. Segítsetek majd, ok?! x'D 

(olyan jó Orsi, hogy te ezt tökre megérted meg átérzed :D)
Ohh, az emelt törim amúgy 89% lett, a Hunoré 86, úgyhogy megnyugodtam xD.

Csütörtökön voltunk kiscsapattal Károlit nézni. Hát, azthiszem az ELTE ugrott :D. Hiába vennének fel oda is röhögve, még akkor is, ha hozzám képest elrontom az érettségit, nekem akkor is a Károli tetszett jobban. Lehet, hogy az ELTE a csodás téglás épületével szebb, meg jobb a neve, de ennyi pozitívumot látok benne. A Károli kedvesebbnek tűnt, családiasabbnak, van nyelvtanfolyamuk félévente 2000ért, amiért heti 4 nyelvórát kapok! o.o És azt hiszem, hogy két kézzel kapnának utánam, és a legjobbak között lennék, míg ELTEn egy lennék a sok jó tanuló közt. És a Károlin nagyobb esélyem lenne ösztöndíjra, ERASMUSra, meg ilyesmi. És közvetlenebb kapcsolatom lenne a tanárokkal (amit én szeretek, mert szeretem, ha jobban ismerem a tanáraim, ha kapok egy picikét belőlük is, nem csak a tudásukból).

Egyébként ami érdekes, hogy ugyanez volt nyolcadikban is. Az erősebb, de sznobabb iskola (ahol a diákok... hát, nem túl szimpatikusak xD Sára mondta, hogy ott még a legjobb barátnőd is olyan, hogy kibeszél a hátad mögött, és hát eléggé el vannak szállva maguktól). Szóval vagy az, vagy a családiasabb, emberbarátabb - amit végül választottam. És lehetne nekem már nyelvvizsgám angolból és németből, tudhatnám lazán emelt szinten a matekot, jó nekem ez így. Végül is az emelt angol itt is meglett, a felsőfokút majd lerakom egyetem alatt, a német nyelvvizsga meg szerintem jövőre meglesz. Elég nekem most az érettségi. És a magas pontszámom is lazán meglesz. Cserébe van egy noooot bad osztályom, akiket nagyon szeretek (bár eléggé rossz irányba változtunk mostanában szerintem). Emellett egy zseni töritanárom, aki még mindig lenyűgöz a tudásával, egy nagyszerű magyar faktos tanárnőm. Van egy csodálatos némettanárnőnk&ki nem mondott osztálypszichológusunk (aki ismeri a blogcímem... csókolom! :D). És vannak még más nagyon jó tanárok a suliban szerintem, szóval abszolút elégedett vagyok (amit talán bánok, hogy nem kéttannyelvűbe mentem, de apuék nem akarták Pestet, tehát nem igazán volt opció, úgyhogy így lehetett a legjobb :) ).

Soooo, Károli, here I come! 
(hacsak valami miatt nem változik meg hirtelen a véleményem.. o.O)

*

*

x'DD

hellószia'Károli'címke! :D

gyeertya ♥
és baglyok! :))

Érzem ahogy átcsapnak a hullámok a fejem felett..

Én ezt nem akarom. Nem akarok tanulni. Elegem van már. Nem is az a kiborulós, na most már elég, hanem inkább tartós állapot. Nem érzelmi kilengés - sajnos, mert az elmúlik. Nekem szimplán nincs kedvem tanulni - úgy másfél éve xD. Nem is tudom, hogy hoztam össze ezt a bizit xD. És hogy az egyetemmel mit fogok kezdeni...

Ha már egyetem.. Pénteken voltam az ELTE-n nyílt napon Orsival, Eszterrel és Hunorral (bár egy darabon Júlia és Dorina meg Alexa is velünk jöttek). Volt Burger Queen, uborka, ami a mekiben finomabb, én voltam a GPS, Orsi koronában utazott a buszon, metrón. A suli olyan téglás épület (ráadásul piros-sárga). Én nagyon szeretem az ilyen házakat!
Az első három előadást (miután nagy nehezen regisztráltunk, és mindenki magának írta a nevét, mert bonyolult), szóval az elejét végigültük a folyosót, mert szerintem úgy fele emberre terveztek (se). Rájöttem, hogy Hunor valószínűleg gyorsabban olvas mint én (o.o), közölte velem, hogy nem vagyok elég okos (míg én meg egyre inkább szembesülök vele, hogy ő mennyire az). Már abban az IQ-tesztben sem bízok.. Ha mindketten az eltén végezzük, úgy hogy ő nem tanult szinte semmit gimi alatt, én meg..hát jah. Akkor sírva fogok röhögni x'D
Visszatérve a nyílt naphoz, végül az anglisztikás előadásra sikerült beülnünk (én közben majd szomjan haltam), és rájöttem, hogy én szeretnék specializálódni is és minort is - ami vagy 200 000 forint körül van, vagy mi (o.o), vagy nagyon jól tanulok (de tényleg nagyon jól) és akkor támogatják. Ha jól vettem ki. Szuper... Egyszer még fel fog robbanni az agyam XD.
Az előadásról kiérve azzal szembesültem, hogy ... ESIK A HÓ!! Uramatyám. Annyira szeretem! Én elkezdtem magas hangon vinnyogni, és alig tudtam elindulni hirtelen, mert egyszerűen csak odaragadtam, ahol voltam, és nem tudtam mozdulni, csak bámulni a havat. Nos, körülbelül így hat rám a hóesés :D (érett felnőtt nő xD se). Hunor mellettem persze hozta a formáját, egy "gyönyörűt" káromkodva. Nagyon sajnáltam (mondtam is neki, hogy bár adhatnék most neki az én boldogságomból egy ici-picit :) ). Úgy általában sajnálom azokat, akik nem tudnak örülni a hónak. Remélem van nekik valami más, aminek így tudnak örülni..
Összetalálkoztunk Orsival és Eszterrel, akik törin ültek, meg Dorcsival, aki közben valahogy megjelent, amíg mi nem voltunk. Megszereztük az igazolásokat - rájöttem, hogy az, hogy Orsi nem tudja a toposzt, az nem csak annyi, hogy nem tudja megjegyezni a térképen, hogy mi hol volt, hanem úgy általában nem igazodik ki rajta. Valahogy ez az én fejemben nem volt egyértelmű o.o
Utána bementünk a Burger Queenbe - megint -, Hunor kért Orsinak koronát - megint. Majd ők elindultak haza, én kísértem őket egy darabon. Közben lefotóztam Orsit koronában a metrón - hátha felrakom Pesten hallottamba.. :D
Miután ők elmentek, én megebédeltem a Corvinnál - sajnos. Először a fejem kezdett utána fájni - az még nem is olyan furcsa, az embernek néha fáj a feje. Miután Szaszi megjött, utána azonban fokozatosan egyre rosszabbul lettem, a végére konkrétan olyan hányingerem volt, hogy nem is tudom, hogy úsztam meg. Szóval azthiszem egy darabig nem kajálok ilyesmi helyen. Brrrrr...
Mindezek ellenére csodálatosan éreztem magamat Szaszival is, utána ifin is - rég nem szólt ennyit a tanítás, pedig most közben épp kínlódva fetrengtem. Ráadásul a végére jól is lettem, és a sofőr sem csinált 35 fokot a buszra again, így hát túléltem :)
És még egy apróság, ami pluszba feldobta még egy kicsit a napom:
Az aluljáróba leérve a virágárus előtt megláttam egy férfit egy hatalmas csokor rózsával a kezében - szerintem volt minimum ötven szál. Volt benne mindenféle színű, talán a narancs dominált -  így leírva nem jön át, de annyira gyönyörű volt, hogy az valami elképzelhetetlen. Majdnem olyan reakciót váltott ki belőlem, mint a hó. Még 10 perc múlva is arról áradoztam öcsémnek (pedig csak láttam. szerintem ha én egyszer egy ilyen csokrot kapnék, legalább öt percig zokognék örömömben, majd azonnyomban hozzámennék a sráchoz xD).

hasonló volt, de - ahogy írtam - a narancs dominált
még ennél is szebb volt
o.o

Péntek Orsinál:

"Jó, néhány szó a péntekről. Vonattal mentünk Pestre, hogy akkor ELTE-re benézünk. Ja, igen nem voltam iskolában se csütörtökön, se pénteken, hétvégén meg pláne nem. Szóval odafelé elég jól elvoltunk. Úgy ültünk végül, hogy Alexa ablaknál, mellette Hunor, vele szemben én, mellettem egy nő. Persze, hogy a nyikorgós izé elé ültünk - egyrészt ez a fétisem, másrészt csak! - és már annyira hülyeségekről beszéltünk pl.: Hunor tanár lesz és ha hozzá jár a gyerekem, bemegyek fogadóórára és elverem Hunort; Hunor vágta azt a retard fejet, ezt fogja a gyerekeknek csinálni a suliba, ezért Lollipop lesz a beceneve, én a szokásos fejet vágtam, Alexa is azt nyomorék fejét és mellettünk a nő úgy besírt már. Aztán Dorcsi lelépett, mert ő SOTE-re ment, mi meg Burger Queen-be, amit ugye rólam neveztek el.

köszönöm srácok, ez volt the best szülinap :$

Hunor Smart (okosabb, mint ő) kártyát akart adni vmi más helyett, kért nekem koronát, én kaptam egy ajándék forrócsokit, mert elnyomta a csaj.. tehát jól indult a reggel. Aztán villamoson összefutottam Naómival, akit CT-ből ismerek. Először egy csoportba kerültünk, aztán egy szobába és nagyon szeretem (meg tesóit meg unokatesóit is). Majdnem elborultunk villamoson nagy ölelkezések közepette. Aztán elhagytuk Julcsit is, aki ELTE PPK-ra ment szerintem (Naómi is és máshol szálltak le), mi meg BTK-ra. Miután bejelentkeztünk és egy kis flörtölés ellenében leadattam az igazolásom a HÖK-re, ha esetleg hamarabb mennék, minthogy kiadnák, néztük mit lehet csinálni. Az lett, hogy folyton beálltunk valami sorba, hogy aztán kiálljunk. Vagy cigizni mentünk ki, vagy leültünk a lépcsőre és vártunk. Aztán összetalálkoztam Miss Kígyópaprika leányzóval aka Szalóczy Vivi, akivel egy suliba jártam és utolsó emlékünk, hogy Debrecenben jóba lettünk, mikor énekkarral voltunk és a Kígyó Patikát..félre olvastuk..kicsit. Szóval Hunor és Jori anglisztikát néztek meg, mi meg Vivi, Eszter és a közben beeső Dorina törire mentünk. Tetszett meg minden. Azt játszottam, hogy akárhányszor mondja a bácsi, hogy 'öhmm' húztam egy strigulát. Ez egy 20 percig roppant vicces volt, de 155-nél abbahagytam inkább. Közben ott láttam egy srácot, akibe gyorsan belezúgtam, majd kizúgtam belőle, mert nem szólíthatom le csak úgy. Ezek után felvettük igazolásainkat. Sikerült megszólalnom okosan, hogy ELTE János, vagy ki ez...jaaa Eötvös Loránd.. meg térképet se tudok olvasni, amin Jori meglepődött.. pedig 5 éve ül mellettem és tudja, hogy nem vágom a térképet, de nem baj ő megoldotta végül. Majd megint Burger Kvín-be mentünk, ahol egyrészt Hunor meghívott, mert én vagyok a királynő, másrészt megint kért nekem koronát. Szóval első rendeletem az volt, hogy ennyi kedvesség után, nekem január 24-én is szülinapom volt."

 Péntek Eszternél:

"Ma voltunk Elte nyíltnapon. Hát a reggel, meg a vonatút, meg az odaút, a burgerqueen, meg ezek. Vicc. Hunor még a cigit is elejtette. xD Regisztráltunk, aztán meg annyian voltak, hogy képtelenség volt bejutni az eligazítóra. Lementünk az udvarra, Orsi megtalálta a ténylegVivit, aztán meg csöveltünk eltepadlón, utána meg jött Dori és mentünk törire. Besírtunk a bácsin. ööö ö ööööö öö. Kész. Emberes kézfogás. Izzadságszagszendó. A muzeológustárs. Elte János. Fáj a fejem. Éhes vagyok. Az most le van szarva. Komolyan, kiégtem. xD Inkább mentünk hambiért, meg metrózi és haza. o.o"

Születésem

(két perc alatt hirtelenjében összedobva :D)

valamikor réges-rég

amikor az ég még nem volt ilyen kék

(vagy inkább éppen hogy kékebb volt

mert nem telítette még a levegőt így el a szmog)

szóval valamikor úgy húsz éve

június negyedikére

meghozott a gólya

erre a csodás világra

ráncos voltam és kicsi

nem tudtam mást, csak üvölteni

mégis mindenki szeretett,

s mondogatták:de szép gyerek!

idővel aztán felnőttem én

nem is tudom mikor lettem ekkora tehén

viszont annak azért még mindig eléggé szép

... s hiú is egy kicsinykét

103

http://users.ininet.hu/host2/erettsegi/

annyira jó *-*

Dori tette ki csoportba

azóta millió egyszer meghallgattam

a francia vörzsönt is 

annyira szeretem a francia dalokat!

:P

erre vagyok a legbüszkébb x'D

*

*

Federico Garcia Lorca

Találkozás

Se neked, se nekem
egymás fel nem szabad
lépni sem, nézni sem.
Tudod, tudod már, miért?
Oly nagy a szerelem.
Megy az ösvény, menj tovább!
Kezemen
szögek sebe
élesen.
Nem látod, hogy
vérezem?
Ne nézz hátra, lépegess
csöndesen.
S imádkozz, akárcsak én,
hogy legyen kegyelem,
 mert se neked, se nekem
egymás felé nem szabad
lépni sem, nézni sem.

*

Raknék ki még Illyést, meg József Attilát, mert nagyon jók...
de majd máskor :D

http://tiverina.blogger.hu/2011/11/19/hetkoznapi-varazslat♥

I'd be..

http://www.zimbio.com/quiz

ez nagyon betalált :)

Mennyivel könnyebb lenne, ha egyszerűen úgy döntenénk, mostantól szeretjük a hétfőt . . .

Húgom azt mondta szép vagyok szemüvegben (mármint éppen most, hogy elkezdtem írni). :))

Egyre gyakrabban kell hordanom ezt az izét. Valahogy annyira elfárad néha a szemem. Nem is tudom, hogy bírják azok, akik sosem látnak jól szemüveg nélkül. Orsi főleg... o.o Respect! 

Tegnap néztünk egy baglyos mesét (nagyon szeretem a baglyokat! most a háttérképem is egy pár tucat bagoly). Az őrzők legendája, vagy mi a címe. Hát tisztára a náci ideológiát nyomatta a főgonosz, csak bagolymódra. Komolyan, mostanában minden erről szól? Diktatúra, diktatúra, diktatúra... Ez plusz a világháborúk így utolsó évre kábé jobban kikészítenek, mint az érettségi gondolata. Magyar faktra is Az Állatfarmot kell most olvasnunk, töriből most jön majd a második világháború... Lassan a könyökömön jön ki már. És az a gáz, hogy hiába tanuljuk meg, hogy milyen szörnyű is volt, nem hiszem, hogy az emberek tanulnának belőle. Hányan éltetik még ma is Hitlert, meg Sztálint. Nem tudom megérteni őket. 

Félek, mit fognak az emberek hamarosan csinálni. Mikor lesz a legközelebbi nagyobb háború (mármint, ami Európát is komolyan érinti). Mikor lesz Európában legközelebb diktatúra, és hol.
Normális, hogy egy tini ilyesmin gondolkodjon? (már csak 5 hónapig vagyok tini o.o) Ami a legfurább mégis, hogy az emberek annyiszor lehurrognak, ha ilyesmit mondok, hogy rémeket látok, meg minden. El nem tudják képzelni, hogy megint ilyesmi bekövetkezhessen. Pedig szerintem simán. És eleinte persze "mi" lennénk a legboldogabbak, hogy végre valaki kézbe veszi a dolgokat...

"A legijesztőbb talán az, hogy az új ideológiák első sorban az értelmiség körében váltak népszerűvé, és ha az "okosok", a tanultak, műveltek nem ismerik fel, s akadályozzák meg a közelgő tragédiát, akkor ki?"

(Totalitárius ideológiák szellemi gyökerei
töriesszém befejezése)

Ohh, és én még mindig "igazságos egyeduralom"-párti vagyok
mint Arisztotelész
oder Teokrácia, with the real "Theosz"...

filozófus leszek, és akkor az lesz a munkám,
hogy ilyeneken gondolkodjak,
és senki nem néz majd hülyének érte xD

*

fő filozófiám az érettségiig :D

Alig várom, hogy egyetemista legyek o.o
ELTE jövök!! :D

*

bár ehetném azt, amit szeretnék
és nem csak mert lisztérzékeny vagyok..

*

lassan be kellene fejezni a szobaátalakítást,
költözést..

fújjunk buborékot a szobánkban!

http://www.filmnet7.com/index.php?option=com_k2&view=item&id=44%3Ateljesen-idegen&Itemid=2
 - annyira jó ez a film, hogy az hihetetlen
    nagyon jól beletalál a dolgokba
    csakis ajánlani tudom! :)

* 

Néha annyira érdekes belepillantani a másik "gondolataiba", életébe, világába. Olyan meglepő tud lenni, mennyire másképpen is gondolkodhatnak mások. És ijesztő, milyen mértékben más az életük. Mert bár néha inspirál... Sokszor azonban rádöbbent, mennyire szerencsés vagyok is én másokhoz képest, és mennyivel csodásabb is az én életem. És ilyenkor annyira hálás vagyok, de úgy fáj a másikért a szívem. Miért nem adhatok másoknak is abból, ami nekem jutott...?


Egy burokban élek, s bár valamennyire ismerem a körülöttem lévő világot, mégsem veszek tudomást róla, és fáj, amikor szembesülnöm kell mégis a valósággal..
Mert nem akarom elhinni, hogy ennyi szenvedés van, amire nincs megoldás. Mert valahogy úgy érzem, hogy minden problémával lehet mit kezdeni. Hogy valahogy mindig lehet jobb.
Nem csodálom, hogy a filozófusok mindig keresték a "tökéletes világ" létrehozásának kulcsát. Milyen lenne a tökéletes állam, a tökéletes társadalom. Azt azonban kihagyták a képletből, hogy tökéletlenből lehetetlen tökéleteset létrehozni. Ahhoz Istennek kell lenni..

* 

Csapódnak a gondolataim világnak.
Néha filozofikus vagyok.
Néha meg akarom váltani a világot.
Mert minden regényben amit olvastam, valaki valahogy hős.
És ezért elhiszem, hogy én is válhatok eggyé.
Néha egy egyszerű lány vagyok.
Vagy csak egy nővér.
Néha én akarok a húg lenni.
Néha nem akarok, csak angolul beszélni.
(valahogy angolul minden és mindenki viccesebb.
vagy nem tudom)
Néha házias vagyok.
De nagyon.
Szeretek rendet rakni és takarítani.
De néha egyszerűen csak nincs hozzá energiám,
se kedvem.
Ilyenkor egy disznóól a szobám.
És alig verekedem át magamat a ruháim halmán.
Néha hiszem, hogy különleges vagyok.
És egyedi.
Utána meg rájövök, hogy igazából
tisztára olyan vagyok mint mások xD
De azért megnyugtatom magamat, hogy mégsem ugyanolyan ;)
Remélem..
Néha bölcs vagyok.
És megfontolt.
Néha hülye és elhamarkodott.
És tudom, ha kivagyok, nem blogolhatok,
mert azokat a bejegyzéseket később nem merem majd elolvasni.
Vagy minimum fogom a fejemet utána.
Most például mindenfélét csak írogatok.
Nem is tudom minek.
És elgondolkodok, hogy vajon kit is érdekelhet.
De azért olvassátok :D
Hátha valakinek tetszik :)
(mint azok a postok we heart it-en, ahol ugyanazt és ugyanazt olvasni sokadszor,
és közben úgy tűnik, mintha az, aki írta, úgy érezné, egyedül van ezzel)

. . .

*

ééés, egy kép, aminek semmi köze mindehhez, de ki akartam rakni
mert mindig ezt csinálom
(mint gondolom sokan mások.. )

nagyon tetszik az új sablon

és a betűtípus is
annyira, hogy elveim ellenére még azzal sem foglalkozok,
hogy nem tudja az ő-t, meg az ű-t
:)

Aloha!

♥

Cambio

Elgondolkodtam ezen a szobaváltós dolgon, meg hogy milyen hatással volt rám a környezetváltozás, és annyira érdekes. Megszámoltam, és azóta a 15 éve, mióta ebben a házban lakunk, ez hetedik szobám. Vagyis hatodik, de az egyikben kétszer is laktam, csak közben volt egy másik, meg egy átépítés. Most, hogy már huzamosabb ideje volt ugyanaz a szobám, végre belaktam, átalakítottam úgy, hogy látszott rajta: az én szobám, most megint szobát cserélek. És nagyon élvezem :D. Szeretem az új szobát, és ráadásul amióta itt vagyok normálisabban osztom be az időm, az asztalt is használom tanuláshoz(!), nagyobb rendet tartok. És elaludni is ma aludtam el először (előtte kábé minden nap elaludtam xD). Jóó, biztos nem a szoba oka,inkább a változás, de tagadhatatlanul jó hatással volt rám :). Azt hiszem úgy vagyok ezzel, mint Dorcsi az iskolákkal - egy idő után már hiányzik a váltás. És míg korábban az volt a sok szobacsere hatása, hogy egyiket sem éreztem igazán az enyémnek, mostanra eljutottam odáig, hogy bármilyen helyet nagyon hamar a sajátommá alakítok és kábé bárhol otthon tudom érezni magam.

annyira szeretem a We Heart It-et...

(bocsi a folytonos sablonváltásért
most valahogy egyikkel se vagyok elégedett )

Vajon mi lenne, ha mindenki arra törekedne, hogy jobb legyen?

Úgy szeretnék változni. Jobb lenni. És egy kicsit a régi. Régen utáltam ha panaszkodnak. Most is utálom. Csakhogy azelőtt nem is panaszkodtam éppen ezért, most már azonban én sem vagyok jobb a többieknél. Ugyanúgy panaszkodok egész nap - talán mert mindenki ezt csinálja. Nem akarok ilyen lenni. Ugyanígy vagyok a mások leszólásával is. Míg pár évvel ezelőtt egyáltalán nem volt szokásom, mostanában mindenkit leszólok, beoltok, szidom, stb., együtt a többiekkel. És közben érzem, hogy mennyire nem kellene. Utálom, hogy ilyen formáló ereje van a közösségnek, és hogy nem voltam elég erős, hogy ellenálljak. Nem akarom hagyni, hogy a körülöttem lévők úgy alakítsanak, ahogy én nem szeretném. Miért szidom szegény buszsofőrt, aki csak 1-2 perccel jön néha előbb, mint a másik, és igazából totál igaza van, hogy nem utolsó percben kellene kiérni a buszmegállóba, akkor mondjuk nem késném le. Vagy a lányok, akik reggelente mindig befoglalják a "helyünket" az aulában. Most komolyan ennyiért utálom őket? Lehet, hogy igazából totál pocsék életük van, míg én meg egy óriási mázlista vagyok, és én meg közben megszólom őket azért, mert agyonsminkelik magukat - pedig lehet, hogy azért, mert csupán hihetetlenül önbizalom hiányosak, mert mindenki mindennek elhordta őket, pedig közben lehet, hogy tök aranyos, kedves, értékes emberek. Miért utálkozunk, s ítélkezünk anélkül, hogy ismernénk a másikat? És miért lettem én is ilyen, amikor pontosan tudom, hogy mennyire nem kellene...?

Halló :D

Új gépem van. És új szobám.
Az egész úgy kezdődött (azthiszem múlt hét szombaton), hogy már megint olyan nyúzottan keltem fel úgy kilenc óra alvás után, hogy olyan nincs is. Hullafáradt voltam, a hátam megint beállt (máskor ha lehajolok nyújtott lábbal, a tenyeremet leteszem a földre és a homlokommal megérintem a térdemet.  most viszont csak annyira tudtam - ismét -, hogy a kezeim kalimpáltak a térdem magasságában). Felmerült, hogy mi van, ha az ágy a gond - így hát pár este a húgommal egymás ágyában aludtunk. Az övé jobb is volt jóval, ágyat azonban nem tudunk cserélni, mivel az enyém túl nagy az ő szobájába - így hát szobát cseréltünk! :D Nincsen még 100%-ban meg, mivel a szekrények nagy részét még át kell cserélni/pakolni, de azért már egész jól sikerült berendezkednünk :). Én élvezem a korábbinál majdnem 3szor nagyobb asztalt, a húgom a jóval nagyobb szobát és ágyat.
A gépet pedig még karácsonyra kaptam, csak monitort kellett még szerezni hozzá, de most már az is megvan, úgyhogy végre használhatom! Jóóóval gyorsabb mint az előző volt (egyedül azt bánom, hogy nem tudom ölbe venni, mint a notebook-ot xD).

Tegnap három versemet beküldtem egy versenyre - ugyanis a tegnapi nap volt a határidő. A postára öt perccel zárás előtt érkeztem, az e-mailt pedig fél 12-kor jutott eszembe, hogy el kellene még aznap küldeni.. xD A legviccesebb, hogy rajta volt a lapon, amin meghirdették, hogy küldjük el elektronikusan is, de az nem, hogy hova... o.o (nembaj, kitaláltam én, legyen jó nekik :D).

helló világ!

Azóta, hogy a moziban először hallottam,  minden egyes alkalommal, amikor hallom, beleborzongok..
Valamiben az angol azonban azért igencsak jobb: sokkal érthetőbb az, hogy mi is megy éppen le a lelkében. A magyar változat ebben annyira nem segített, így először nem igazán értettem a karakter jellemfejlődését (bár a végére így is leesett :) ).

És ha már Frozen, legyen már végre hó! Annyira hiányzik. Végre megtanultam szeretni minden évszakot, és már előre várom őket sokszor, erre most meg tanuljam meg ezt a "semmit" szeretni?! Mert az ősznek már rég vége, de ez az izé nem tél. :/
Ha "nagy" leszek, az Északi-középhegységbe költözök!

*

És csak mert annyiszor lefotózom a kajám, de soha sehova nem teszem fel:

pizzáscsiga jeee! :D

nem igazán értelmes kép, de egyébként a bögre tartalma:
- fehér csokis forró csoki (yummie)
- tetején házilag fel(nem)vert tejszínhabbal

*

éss, végre van termoszom!
(amelyikből nem folyik ki a teám..)

*

hahaha. yes. if he's reeeallly tall, it can be soo funny x'D

goodnight!
(so cute ._.)

azthiszem egy kicsit túlpörögtem
(lehet, mert végre a gépem is gyors :D)

Lady and the Tramp I'm comin'! :))

(edzeni akarok o.o

és nem csak mert 60 kiló vagyok xD)

Saturday biblestudy

 Hallgassátok meg! :)

"Maradjatok meg énbennem és én tibennetek. És Jézus arról beszélt, hogy mi történik az életünkben ha benne maradunk. Megváltozunk.Ez nem egy kívülről befelé történő dolog. Jézus nem azt mondta, hogy változzatok meg, és akkor majd munkálkodok bennetek. Az ő hívása számunkra, hogy engedjük be őt legbelülre, és majd ő megváltoztat minket. Ahogy megmaradunk Krisztusban, meg fogunk változni.
Növekedni fogsz a mások iránti szeretetben."

"Arról van itt szó, hogy ahogy Krisztus átformálja az életünket, a körülöttünk lévők számára egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy már mások vagyunk. Jézus meg fog változtatni minket, és mások ezt látni fogják.
Olvastam egy történetet Billy Graham életéről (most 95 éves). Leírt egy történetet az egyik könyvében. Éppen golfozott az Egyesült Államok elnökének egyik tanácsadójával. (...) Ő egy eléggé istentelen ember. Mások is golfoztak velük. A tanácsadó és Billy Graham úgy négy és fél órán keresztül egy golfkocsiban utaztak. Utána az öltözőben - Billy addigra már elment - a tanácsadó dühösen kifakadt:
- Ez a Billy Graham. Az első lyuktól az utolsóig folyamatosan itt prédikált nekem. Annyira nyomorultul éreztem magamat a végére.
(...)
Az egyik férfi mellette megkérdezte:
- Mit mondott, ami ennyire felmérgesített?
- Igazából semmit.
- Nem is beszélt neked Jézusról?
- Nem.
- Akkor miről beszélgettetek?
- Hát, a családunkról, a munkámról, az életünkről... Végig úgy éreztem, hogy valami nem stimmel."

*

"Nincs olyan igevers a Bibliában, amelyik azt mondja: - Menj az Eltére! Ha mégis ilyet találnál, az már nem a Biblia."

*

"Nem kellene az élet szomorúságain Krisztus nélkül átmennünk."

Gondolatok

Kommentem egy postra facebookon (arról volt a kérdés, hogy hogyan válaszolja meg nem hívő barátja Ószövetséggel kapcsolatos - provokáló - kérdéseit):

"Szerintem nem mindig kell megválaszolnunk a nekünk feltett kérdéseket. A keresztények szeretik néha hamisan azt a látszatot kelteni, hogy mi mindent tudunk - pedig mennyire nem! - , és szerintem ez az egyik oka, hogy mások próbálnak "kifogni rajtunk". Néha igenis be kell ismernünk, hogy nem tudjuk. Elvégre hitről beszélünk, ha mindent tudnánk akkor már nem hit lenne. 
A mi feladatunk az, hogy az evangéliumot megosszuk másokkal. nem kell az egész Bibliát megmagyaráznunk nekik, mert nem attól fognak üdvözülni. És nagyon fontos, hogy sokat imádkozzunk a másikért, és hogy ne felejtsük, nem mi miattunk fog megtérni az az illető. Istennek kell megérintenie, a mi feladatunk az, hogy elvessük a magot, amin Isten azután dolgozhat. 
Szóval a legközelebbi ilyen kérdésnél szerintem nyugodtan ismerd be ha nem tudod, hogy hát te nem tudod, ha érdekli, vannak erről filmek, könyvek utána nézhet. Te csak azt tudod, hogy Jézus feladta az, hogy Isten, ember lett, meghalt érted, mindezt azért, hogy a te bűneidért az árat ő kifizesse, és neked ez elég. bízol benne annyira, hogy higgyél a többiben magyarázat nélkül is, mert nem a magyarázatban hiszel, hanem Istenben 
(remélem segítettem. természetesen minden eset egyedülálló, nem lehet egy képletet ráhúzni mindre, de talán hasznos lehet amit írtam)."
Azt hiszem sikerült egész jól leírnom, hogy hogyan gondolom :)

*

"Ha úgy élek, mint Krisztus tanácsolja abból bajom nem lehet, akkor sem, ha nem igaz a feltámadás, de ha igaz, és nem, úgy élek, ahogy az Evangélium tanítja, abból óriási bajom lehet." (Neumann János)

Nos valami ilyesmit szoktam én is mondogatni, úgy látszik, nem én vagyok az egyetlen akiben ez felmerült :D

*

Ma csudijó Bibliakörünk volt. A tékozló fiú bátyjáról volt szó, és feljött például, hogy bár az apja mindene az övé is volt, ő ezt nem értékelte, figyelmen kívül hagyta, így hát amikor az öccséért levágták a hízott borjút, irigység fogta el. Míg ha észrevette volna és élvezi az áldásokat, akkor valószínűleg ő is örülni tudott volna az öccsével együtt.
És így ha a saját életünkben nem vesszük észre Isten ajándékát és áldásait, csak keserűség lesz a szívünkben, amikor ezeket a másik életében meglátjuk.

Az apa részéről meg, ő nem is tudta, hogy miken ment keresztül a fia (legfeljebb a külsejéből sejthette), de akár "végigdorbézolhatta" volna azt az időt, amíg távol volt, az apja akkor is óriási szeretettel fogadta (legyünk olyanok mint az apa!)

Annyira szeretem egyébként velük imádkozni. Valahogy annyira "szépen" imádkoznak. Nyíltan, sebezhetően, őszintén, tele szeretettel és bizalommal. 

Csodálatosak :)

*

http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1762%3Aferenc-papa-131-mondata&catid=34%3Aittesmost&Itemid=58

Remélem Isten nagy dolgokat visz majd végbe rajta keresztül...

Maga alá temetett a versek tengere..

 
"Ez egy játék. Ha lájkolod ezt a verset, ajánlok egy költőt, akinek a versét neked kell föltenned. Nem baj, ha nem ismered a költőt, keress rá az interneten, és azt a művét tedd fel, amelyik a legjobban tetszik. Írd mellé a szabályokat is, hadd terjedjen a játék."
A te költőd: Török Sophie

TÖRÖK SOPHIE

CSILLAG-ÜZENET

Még eligazítom gyűrt párnák közé zsibbadt
testemet, s félretéve könyvet és papírt
éjbenvirrasztó lámpámat eloltom.
S szobám, mint durván meglékelt hajó
elmerül egy pillanat alatt, egyetlen
mozdulat letörli a némán álldogáló
bútorokat. De mint gyors varázslat:
az elmerült világ helyébe derengő
ablakot vetít láthatatlan falamra
a másik pillanat. Mint filmen nappalt
az éj - úgy váltja sebesen a világ
káprázó képeit - meglátom a sápadt
gyöngyszínű eget, ablakkeretben
egy ágaskodó hegynek fekete csipkehátát,
barna fák árnyékát látom az égen
felmerülni és álombasüppedt háztetőket
Egy cseppnyi csillagot is látok!
óh szép kis csillagom! köszönöm
hogy nehéz magányomban megtaláltál!
hogy tiszta szemeddel szorongó
szemembe néztél s hunyorgó égi
fényjelekkel biztató hírt küldesz hozzám
Istennek bezárt országa felől.

TÖRÖK SOPHIE

FANTÁZIÁMBAN ÉLSZ

Fantáziámban élsz, anyagtalan
semmiből teremtettelek magamnak!
Most már csak annyi realitást adj,
csak egy körömnyi szilárd pontot,
amin egy lepke megkapaszkodhatik
hogy láthatatlan finom szálain
a magasba tornázhassa magát -
s napfényes közeledben
szőhesse céltalan álmait.

"Ha tetszik ez a vers, akkor lájkold és ajánlok egy költőt, akinek a versét neked kell föltenned. Nem baj, ha nem ismered a költőt, keress rá. Írd mellé a szabályokat is, hadd terjedjen a játék."
A te költőd: Tóth Árpád

TÓTH ÁRPÁD

MIÉRT?

Ablakomban, szürke esten,
Üldögélek, semmi kedvem,
Munka nélkül, tétlenül
Sok, sok percem elrepül.

Porbelepte, satnya ágra,
Szirmasíró, bús virágra
Nézek némán, hidegen,
Árva sorsuk mit nekem!

Lelkem üres, puszta, fásult,
És a perc mindegyre száguld,
Míg egy sápadt alkonyon
Itt kell hagyni ablakom...

S a halál szól irgalommal:
"Ne vesződj már szívbajoddal,
Jégkezemmel szeliden
Megsimítom, s elpihen."

Akkor vadul felsikoltok:
Nem akarok lenni boldog,
Élni, élni, akarok!
Miért? balga, bús titok!

TÓTH ÁRPÁD

RICHÁRD

Koravén, könnyes volt az alkony,
A rengő vashidakon át
Zúgtak az őszi harsonák.
Beléptem a homályos ajtón.
A bolt csendes volt és setét;
Benn bús anyóka üldögélt,
Köhécselt, s ringó sárga drótra
Lankadt rózsákat kötözött,
Fakó, vén vázái között
Halkan köszöntött, régi módra.

Mért mentem be, nem is tudom,
Lágy rózsák közt kúszott az ujjam,
Csuklóm csókolta szomorúan
Sok illatos, meleg szirom,
S elindultam velük az éjbe;
Hová?... nem tudták ők se, én se,
Az utcákra leszállt a köd.
Csak mentem, s elmémben csak az járt,
Hogy tegnap este, épp ilyentájt
Szegény Richárd mellébe lőtt.

Egy tárt kapus palota mellett
Nagy bútorkocsi vesztegelt,
Késő költözködők cipeltek
Puha, öblös karszékeket,
Fenn négy fehér ablak világolt,
S a zuzmarás kocsis reám szólt:
"Jó meleg lehet odafenn..."
Mosolyogtam, s fázott az ajkam,
Ó, hol vár a nagy alkonyatban
Én rám is tűzhely, Istenem...

S eszembe tűnt egy régi este,
Kis fickók voltunk én s Richárd:
Úgy volt, hogy mennem kellett messze,
Járni idegen iskolát.
Kis ládámon a hosszu éjben
Zokogtam a bús lámpafényen,
Richárd vígasztalt: "Ej, szamár..."
S elvont szájjal mókázni kezdett,
Könnyezve is nevetnem kellett,
Ó jaj, halott már az a száj...

S belémarkoltam a csokorba,
Mely ujjaim közt reszketett,
A sok meleg, lágy levelet
A szél lázas arcomra szórta.
S kábult szemem sok össze-vissza
Képet látott: illatos, tiszta
Ágyat s zümmögő szamovárt...
Sírtam... s elmémben egyre az járt,
Hogy tegnap este, épp ilyentájt,
Mellébe lőtt szegény Richárd...

 *

NOTTURNO

A szürke éj kóbor lovagja lettem,
Mint egy beteg, unalmas trubadur,
S amint az est sok groteszk árnya lebben,
Megindulok, merengve, szótlanul...
Gázlángok fényén, mint nagy lázas rózsák,
Pirulnak az eső utáni tócsák,
Hidegen villog a kék kövezet,
Kápráztat és vezet...

Az égen felhők szállnak, szomorúak,
Nehéz párájú, sápadt, bús rajok.
Érzem: a kék Semmibe ott vonulnak
A földi, párás, fájó sóhajok...
Körül a sok komor körrajzu kőház
- Megannyi szfinx - a szürke éjbe méláz;
Egynek kigyúl, bágyadtan nézve le,
Komor ablak-szeme...

Ó, ott belül e falak nem ily némák:
Sírnak, hörögnek, halnak ott talán,
Ilyenkor kúszik vergődő problémák
Hűs kigyóteste a lelkek taván;
Megremeg fogaim közt cigarettem
Hamva lehull szürkülő permetegben,
S közel valahol bús ária csendül:
Egy dal Chopinbül...

Lelkemben sok-sok bús emlék piheg fel,
Ó, hol vagy enyhület nyugalma, hol?...
S ím barna oszlopsorként zöld ivekkel
Elém tárul egy fűszeres fasor,
Már itt az erdő sűrü lombja hallgat,
Körülvibrálnak illatos fuvalmak,
Mellemből egy halk sóhaj tör utat,
S megejt az áhitat...

Az örök templom, a sok zsolozsmás ág
Reámborul, könny futja át szemem,
Egy gyermekkori édes, halk imádság
Bűbája száll át árva lelkemen
S csak néha nyilall szívembe a kétely
Ó, nem suhansz-e csalfa mámorként el,
Szent áhitat, te békés, tiszta, mély,
Ha elröpül az éj?...

*

BE FURCSÁT ÁLMODTAM...

Be furcsát álmodtam az éjjel,
Hahó, hahó,
Lefutok kacagva a lejtőn,
Ma csupa zengés a szivem,
Ma kínom távol ormán rajt pihen
Halk, puha hó.

Nézd, hó esett az éjjel,
Hűs és szelíd, mint álombeli bú.
De dalolnak a fák,
Aranyszínü láng
Fodrozza a felhőt,
S a hegyi ösvény vadrózsa-szagú.

Lefutok kacagva a lejtőn,
Hahó, hahó -
Odalent csendben megpihenek,
Messze merengnek a nyitott szemek,
S szívemben csendesen
Szitál a hó.

 *

ŐSZ

Kábultan füsttől s éji zajtól
A nedves karikákat néztem,
Miket a pohár talpa rajzol
A márványos, hűs asztalszélen.
Az utcára kék fény omolt ki,
Künn lucskos, setét kocsik álltak,
Ó, egy illatos, puha vállat
Oly jó lett volna megcsókolni...

Mentem... Magányos utcák vártak
És hervadt fák. Egy régi téren
Állt egy alak, vénhedt és fáradt;
Botjára dőlt; csendben kitértem.
Botja olyan volt, mint egy thyrsus,
Fekete szárát körülfonták
Aszú venyigék s lankadt rózsák.
És csendesen utánam indult.

A sarkon késő zene zengett,
Szomorúan s tétován megálltam.
Ő jött, a sok bús rózsa lengett,
S reszketve megfogta a vállam:
"Kedves fiam, vezess el engem
A lányomhoz, a városaljba...
Fütyölhetsz is... mért mennénk csendben?
Hisz Anni meghalt, úgyse hallja...

De lásd, kitudtam ám a módját:
Vén szilfaágból botot nyestem,
Rá ó venyigét s késő rózsát.
S most kimegyünk hozzá mi ketten.
Erős, édes, illatos élet
Hármas imáját elmormoljuk,
Botunk háromszor megsuhantjuk,
És Anni, meglásd, újra éled..."

S elindultunk a halk esőben,
Az út üres telkekre tért ki,
Nagy őszi éjben, őszi csöndben
Mentünk távol sírok felé mi.
Mentünk elalvó bús ütemmel
Megbolygatni egy csendes ágyat:
Egy ifjúember, aki fáradt
És egy megőrült öregember...

LÉGYOTT

Szürcsölte a teát, s át gyermeteg szemén
Tréfás árnyat vetett a fordult talpu csésze,
S az italemelő, lustácska, könnyü kézre
Az éji csendben árván s szelíden néztem én.
S néztem a törpe lámpa kerek olajtavát,
Amint nyirkos, sekély, setétlő mélyiből
Áttetsző, gyenge vállát szomorún szegi föl
A lenge éji fény, a lágy olajvirág...

S búsongva eltünődtem: egy-két perc, s csendesen
Majd útra készülök, kabát, kalap, bot... s vége.
Lassan leballagok a hűs feketeségbe,
Sírásra ferdült szájjal, át siket tereken.
S olykor majd gyujtót gyujtok: melyik utca ez itten?
Mi dolgom itt? És árnyam, az éji útra kentet
Elnézem majd merőn, míg fáradtan pihen meg
Torz válla egy kövön, s nagy karja sárba fittyen...

Tünődtem, s fent az inga halkan suhant az árnyban,
Sebten felém osont, s tréfásan hőkölt hátra,
S a halálra gondoltam s áldott, szelíd anyámra,
S ki emlőit ölelve szunnyad a csendes ágyban:
Szép kis öcsémre... s főm búsan hajolt előre,
S a vidám színeket a vén szőnyegen, lábtul,
Úgy néztem, mint aki nagy mélységekbe bámul,
S ő szürcsölte a teát, kecsesen, hátradőlve...

*

LÉLEKTŐL LÉLEKIG

Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol csillag remegő sugarát.

Billió mérföldekről jött e fény,
Jött a jeges, fekete és kopár
Terek sötétjén lankadatlanul,
S ki tudja, mennyi ezredéve már.

Egy égi üzenet, mely végre most
Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
S boldogan hal meg, amíg rácsukom
Fáradt pillám koporsófödelét.

Tanultam én, hogy általszűrve a
Tudósok finom kristályműszerén,
Bús földünkkel s bús testemmel rokon
Elemekről ád hírt az égi fény.

Magamba zárom, véremmé iszom,
És csöndben és tűnődve figyelem,
Mily ős bút zokog a vérnek a fény,
Földnek az ég, elemnek az elem?

Tán fáj a csillagoknak a magány,
A térbe szétszórt milljom árvaság?
S hogy össze nem találunk már soha
A jégen, éjen s messziségen át?

Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szivek!
A Sziriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?

Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Ó, jaj, az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant, jeges űr lakik!

Tóth Árpád összes verse 

Brúsz Véjn

Ezzel a névadási szabályzattal mindig jól fel tudnak húzni. A gyereked nem lehet Michael, vagy Bruce, de lehet Májköl és Brúsz. És Eperke meg Mandula. Bahh...
Hallgassatok inkább muzsikát:

Egyébként mostanában azért nem születik annyi bejegyzésem, mert valahogy nem olyan "mélyek" az érzéseim, vagy nem is tudom, mintha mindent csak felületesen érzékelnék, így írni sincs kedvem (leszámítva azt az angol verset pár hete :D). Szóval most csak tengek-lengek, valamikor majd csak visszakapom a mélységet. Addig kaptok majd képeket, zenéket, én pedig dolgozok azon, hogy újra a régi (nem kifacsart) normálisan érző lény legyek.
(jah, és lehet nektek nem tűnt föl, akkor jó, az volt a cél :D de attól itt belül én még érzem, és kezd már hiányozni...)

Jah, és azért kaptok most egy verset, ha már megírtam :)

Blind 

I feel like I’ve lost depth
The essence of feelings
I look around in the World
And see how everything is fadin’. 

I see boundaries lighten
And silently disappear
Values and virtue
Are not anymore worthy. 

People no longer care
How the other feels
Nothing, always nothing matters
But the supid individualism. 

We’ve stopped to be mindful
Stopped to feel, to love,
To see beyond the surface
Because everything just rots. 

We’ve closed our eyes
To make it now real
That again to the blind
The blind is who leads…

*

*

bírnék egy ilyen helyiséget a házunkban
csak a tv elé kellene valami függöny...