Brúsz Véjn

Ezzel a névadási szabályzattal mindig jól fel tudnak húzni. A gyereked nem lehet Michael, vagy Bruce, de lehet Májköl és Brúsz. És Eperke meg Mandula. Bahh...
Hallgassatok inkább muzsikát:

Egyébként mostanában azért nem születik annyi bejegyzésem, mert valahogy nem olyan "mélyek" az érzéseim, vagy nem is tudom, mintha mindent csak felületesen érzékelnék, így írni sincs kedvem (leszámítva azt az angol verset pár hete :D). Szóval most csak tengek-lengek, valamikor majd csak visszakapom a mélységet. Addig kaptok majd képeket, zenéket, én pedig dolgozok azon, hogy újra a régi (nem kifacsart) normálisan érző lény legyek.
(jah, és lehet nektek nem tűnt föl, akkor jó, az volt a cél :D de attól itt belül én még érzem, és kezd már hiányozni...)

Jah, és azért kaptok most egy verset, ha már megírtam :)

Blind 

I feel like I’ve lost depth
The essence of feelings
I look around in the World
And see how everything is fadin’. 

I see boundaries lighten
And silently disappear
Values and virtue
Are not anymore worthy. 

People no longer care
How the other feels
Nothing, always nothing matters
But the supid individualism. 

We’ve stopped to be mindful
Stopped to feel, to love,
To see beyond the surface
Because everything just rots. 

We’ve closed our eyes
To make it now real
That again to the blind
The blind is who leads…

*

*

bírnék egy ilyen helyiséget a házunkban
csak a tv elé kellene valami függöny...