fújjunk buborékot a szobánkban!

http://www.filmnet7.com/index.php?option=com_k2&view=item&id=44%3Ateljesen-idegen&Itemid=2
 - annyira jó ez a film, hogy az hihetetlen
    nagyon jól beletalál a dolgokba
    csakis ajánlani tudom! :)

* 

Néha annyira érdekes belepillantani a másik "gondolataiba", életébe, világába. Olyan meglepő tud lenni, mennyire másképpen is gondolkodhatnak mások. És ijesztő, milyen mértékben más az életük. Mert bár néha inspirál... Sokszor azonban rádöbbent, mennyire szerencsés vagyok is én másokhoz képest, és mennyivel csodásabb is az én életem. És ilyenkor annyira hálás vagyok, de úgy fáj a másikért a szívem. Miért nem adhatok másoknak is abból, ami nekem jutott...?


Egy burokban élek, s bár valamennyire ismerem a körülöttem lévő világot, mégsem veszek tudomást róla, és fáj, amikor szembesülnöm kell mégis a valósággal..
Mert nem akarom elhinni, hogy ennyi szenvedés van, amire nincs megoldás. Mert valahogy úgy érzem, hogy minden problémával lehet mit kezdeni. Hogy valahogy mindig lehet jobb.
Nem csodálom, hogy a filozófusok mindig keresték a "tökéletes világ" létrehozásának kulcsát. Milyen lenne a tökéletes állam, a tökéletes társadalom. Azt azonban kihagyták a képletből, hogy tökéletlenből lehetetlen tökéleteset létrehozni. Ahhoz Istennek kell lenni..

* 

Csapódnak a gondolataim világnak.
Néha filozofikus vagyok.
Néha meg akarom váltani a világot.
Mert minden regényben amit olvastam, valaki valahogy hős.
És ezért elhiszem, hogy én is válhatok eggyé.
Néha egy egyszerű lány vagyok.
Vagy csak egy nővér.
Néha én akarok a húg lenni.
Néha nem akarok, csak angolul beszélni.
(valahogy angolul minden és mindenki viccesebb.
vagy nem tudom)
Néha házias vagyok.
De nagyon.
Szeretek rendet rakni és takarítani.
De néha egyszerűen csak nincs hozzá energiám,
se kedvem.
Ilyenkor egy disznóól a szobám.
És alig verekedem át magamat a ruháim halmán.
Néha hiszem, hogy különleges vagyok.
És egyedi.
Utána meg rájövök, hogy igazából
tisztára olyan vagyok mint mások xD
De azért megnyugtatom magamat, hogy mégsem ugyanolyan ;)
Remélem..
Néha bölcs vagyok.
És megfontolt.
Néha hülye és elhamarkodott.
És tudom, ha kivagyok, nem blogolhatok,
mert azokat a bejegyzéseket később nem merem majd elolvasni.
Vagy minimum fogom a fejemet utána.
Most például mindenfélét csak írogatok.
Nem is tudom minek.
És elgondolkodok, hogy vajon kit is érdekelhet.
De azért olvassátok :D
Hátha valakinek tetszik :)
(mint azok a postok we heart it-en, ahol ugyanazt és ugyanazt olvasni sokadszor,
és közben úgy tűnik, mintha az, aki írta, úgy érezné, egyedül van ezzel)

. . .

*

ééés, egy kép, aminek semmi köze mindehhez, de ki akartam rakni
mert mindig ezt csinálom
(mint gondolom sokan mások.. )

nagyon tetszik az új sablon

és a betűtípus is
annyira, hogy elveim ellenére még azzal sem foglalkozok,
hogy nem tudja az ő-t, meg az ű-t
:)

Aloha!

♥