"Szerintem nem mindig kell megválaszolnunk a nekünk feltett kérdéseket. A keresztények szeretik néha hamisan azt a látszatot kelteni, hogy mi mindent tudunk - pedig mennyire nem! - , és szerintem ez az egyik oka, hogy mások próbálnak "kifogni rajtunk". Néha igenis be kell ismernünk, hogy nem tudjuk. Elvégre hitről beszélünk, ha mindent tudnánk akkor már nem hit lenne.
A mi feladatunk az, hogy az evangéliumot megosszuk másokkal. nem kell az egész Bibliát megmagyaráznunk nekik, mert nem attól fognak üdvözülni. És nagyon fontos, hogy sokat imádkozzunk a másikért, és hogy ne felejtsük, nem mi miattunk fog megtérni az az illető. Istennek kell megérintenie, a mi feladatunk az, hogy elvessük a magot, amin Isten azután dolgozhat.
Szóval a legközelebbi ilyen kérdésnél szerintem nyugodtan ismerd be ha nem tudod, hogy hát te nem tudod, ha érdekli, vannak erről filmek, könyvek utána nézhet. Te csak azt tudod, hogy Jézus feladta az, hogy Isten, ember lett, meghalt érted, mindezt azért, hogy a te bűneidért az árat ő kifizesse, és neked ez elég. bízol benne annyira, hogy higgyél a többiben magyarázat nélkül is, mert nem a magyarázatban hiszel, hanem Istenben
(remélem segítettem. természetesen minden eset egyedülálló, nem lehet egy képletet ráhúzni mindre, de talán hasznos lehet amit írtam)."
Azt hiszem sikerült egész jól leírnom, hogy hogyan gondolom :)
*
"Ha úgy élek, mint Krisztus tanácsolja abból bajom nem lehet, akkor sem, ha nem igaz a feltámadás, de ha igaz, és nem, úgy élek, ahogy az Evangélium tanítja, abból óriási bajom lehet." (Neumann János)
Nos valami ilyesmit szoktam én is mondogatni, úgy látszik, nem én vagyok az egyetlen akiben ez felmerült :D
*
Ma csudijó Bibliakörünk volt. A tékozló fiú bátyjáról volt szó, és feljött például, hogy bár az apja mindene az övé is volt, ő ezt nem értékelte, figyelmen kívül hagyta, így hát amikor az öccséért levágták a hízott borjút, irigység fogta el. Míg ha észrevette volna és élvezi az áldásokat, akkor valószínűleg ő is örülni tudott volna az öccsével együtt.
És így ha a saját életünkben nem vesszük észre Isten ajándékát és áldásait, csak keserűség lesz a szívünkben, amikor ezeket a másik életében meglátjuk.
És így ha a saját életünkben nem vesszük észre Isten ajándékát és áldásait, csak keserűség lesz a szívünkben, amikor ezeket a másik életében meglátjuk.
Az apa részéről meg, ő nem is tudta, hogy miken ment keresztül a fia (legfeljebb a külsejéből sejthette), de akár "végigdorbézolhatta" volna azt az időt, amíg távol volt, az apja akkor is óriási szeretettel fogadta (legyünk olyanok mint az apa!)
Annyira szeretem egyébként velük imádkozni. Valahogy annyira "szépen" imádkoznak. Nyíltan, sebezhetően, őszintén, tele szeretettel és bizalommal.
Csodálatosak :)
*
Remélem Isten nagy dolgokat visz majd végbe rajta keresztül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
I ♥ comments :)