Vajon mi lenne, ha mindenki arra törekedne, hogy jobb legyen?

Úgy szeretnék változni. Jobb lenni. És egy kicsit a régi. Régen utáltam ha panaszkodnak. Most is utálom. Csakhogy azelőtt nem is panaszkodtam éppen ezért, most már azonban én sem vagyok jobb a többieknél. Ugyanúgy panaszkodok egész nap - talán mert mindenki ezt csinálja. Nem akarok ilyen lenni. Ugyanígy vagyok a mások leszólásával is. Míg pár évvel ezelőtt egyáltalán nem volt szokásom, mostanában mindenkit leszólok, beoltok, szidom, stb., együtt a többiekkel. És közben érzem, hogy mennyire nem kellene. Utálom, hogy ilyen formáló ereje van a közösségnek, és hogy nem voltam elég erős, hogy ellenálljak. Nem akarom hagyni, hogy a körülöttem lévők úgy alakítsanak, ahogy én nem szeretném. Miért szidom szegény buszsofőrt, aki csak 1-2 perccel jön néha előbb, mint a másik, és igazából totál igaza van, hogy nem utolsó percben kellene kiérni a buszmegállóba, akkor mondjuk nem késném le. Vagy a lányok, akik reggelente mindig befoglalják a "helyünket" az aulában. Most komolyan ennyiért utálom őket? Lehet, hogy igazából totál pocsék életük van, míg én meg egy óriási mázlista vagyok, és én meg közben megszólom őket azért, mert agyonsminkelik magukat - pedig lehet, hogy azért, mert csupán hihetetlenül önbizalom hiányosak, mert mindenki mindennek elhordta őket, pedig közben lehet, hogy tök aranyos, kedves, értékes emberek. Miért utálkozunk, s ítélkezünk anélkül, hogy ismernénk a másikat? És miért lettem én is ilyen, amikor pontosan tudom, hogy mennyire nem kellene...?